Crostata...szilvalekvárral

Ha Olaszországban jár az ember, ezt a süteményt mindenhol megtalálja. Leginkább szilvalekvárral készül, de természetesen mindenki azt tesz bele, amit szeretne.

Én először Rómától kb. 80 km-re egy egyszerű kis szállodában kóstoltam meg ki tudja már hány évvel ezelőtt, de az íz maradandó élményt okozott. 

CROSTATA...SZILVALEKVÁRRAL - DOLCE VITA-AZ ÉN (ÍZ)VILÁGOM

Hozzávalók - kb. 20 cm átmérőjű, kis falú sütőformához -

- 28 dkg liszt
- 16 dkg cukor

- 3/4 citrom reszelt héja

- 1 db. kisebb tojás + 1 tojás sárgája

- 2 ek. vino santo (édes marsalaval helyettesíthető)

- 8 ek. sótlan, szoba hőmérsékletű vaj

- 1 csipet só

- lekvár

Elkészítés

A lisztet egy tálba szitáljuk, s lyukat formázunk a közepén. Ide tesszük a cukrot, tojást, bort, sót és a citromhéjat, majd keverni kezdjük, s a vajat kis kockánként adagoljuk hozzá. Amikor kész a tészta, jó alaposan összegyúrjuk két gömbbé. Egy kisebbé és egy nagyobbá. A kisebb kb. harmada legyen a nagynak. Majd mindkettőt nedves törlőruhába tekerjük és minimum két órára a hűtőbe tesszük.

Amikor eltelt az idő, a sütőt elkezdjük felmelegíteni 175 fokra. Közben a nagyobb gömb tésztát gyors mozdulatokkal kinyújtjuk akkorára, hogy pont beleférjen a sütőformába, majd megkenjük lekvárral kb. 1 cm vastagon. Ezután kinyújtjuk a kisebb gömböt is, s 1 cm széles csíkokat vágunk belőle és rácsozva a lekvár tetejére tesszük. Kb. 30-35 percig sütjük, amíg aranybarna nem lesz. Reggeli teához kiváló, de délutáni nassolásnak sem utolsó. 

Luca napi varázslat - a várakozás izgalma, az érzelmek ereje, s egy csábító étel

Emlékszem rá, amikor kislány voltam, Luca napján elkészítettem a nagy kérdés megválaszolására szánt Luca-napi babonát, vagyis, hogy hogyan is fogják hívni a férjemet. 13 db. cédulára kellett írni cédulánként 1 nevet. Minden nap ki kellett húzni egyet, s aki karácsonykor, az utolsó cetlin szerepelt, úgy fogják hívni a jövendőbelimet. Ezt éveken keresztül elkészítettem, s mindig csak reménykedni tudtam benne, hogy az éppen aktuális fiú neve lesz a nyertes.

Csak az a baj, hogy ma már nem emlékszem rá, hogy ez sikerült-e, vagyis volt-e valaha listás az a név, aki végül az életem része lett :-).

A Facebook-on még tart játék, amiben várom a lájkokat a Rozmaring&Csokoládé oldalra - a játékban való részvételhez magát a Rozmaring&Csokoládé oldalt kell lájkolni - 2011. december 31. délig, hiszen értékes nyereményben részesül majd valaki, aki a lájkolók közül kisorsolásra kerül, természetesen olyanokban, amelyek a konyhában használható. 

De nézzünk egy kis hagyományt erről a napról

Mindamellett, hogy az 1582-es Gergely-naptár érvényre jutásáig december 13-a volt az év legrövidebb napja és a télforduló kezdete, a szerelemhez is éppúgy kapcsolódik, mint a Valentin-nap, s pont annyira rejtélyes a története is. Szent Luciát ugyanis, akinek köszönhető ennek a napnak az érzelmi töltöttsége – és persze a hozzá tartozó sok-sok népszokás – házasságszerző védőszentnek tartják.

Szent Lucia Siracusában – Szicíliában – szenvedett vértanú halált, hiszen a legenda szerint Jézus jegyesének vallotta magát. Történt ugyanis a keresztény legenda szerint, hogy adva volt ez a Lucia nevű lány, aki a III. és IV. században élt Siracusában. Édesanyja nagy beteg volt, s egyszer Lucia elkísérte édesanyját Szent Ágota sírjához, s együtt imádkozott édesanyjával annak meggyógyulásáért. Még aznap álmában megjelent neki Szent Ágota, aki az égiek segítségét kérte a gyógyulásért. Ezek után nem sokkal az édesanya meggyógyult, s Lucia kérte őt, hogy ne adják mégse a jegyeséhez feleségül, mert ő már Jézus Krisztus jegyese. Ezen a vőlegény annyira felmérgelődött, hogy feljeleltette a lányt a vallási nézetei miatt. A fejedelem ekkor számtalan fájdalmas próba elé állította Luciát, mindhiába. Először sikertelenül bálványok előtti áldozat bemutatására kötelezte a lányt. Majd bordélyházba kényszerítette, hogy ott vegyék el az ártatlanságát, de ezzel sem járt sikerrel. Ekkor már a fejedelem haragjában olajjal és szurokkal öntette le a lányt, majd máglyára küldte, de a tűz sem fogott rajta. Végül elvágatta Lucia torkát, de a lány addig nem halt meg, amíg az imáját be nem fejezte. Ezért lett tehát a legenda szerint Lucia Jézus Krisztus menyasszonya, s ezért tartják a mai napig házasságkötő szentnek.

De ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a nagy naphoz, az áhított férfi szívét el kell csábítanunk, amihez elég egy jó kis recept is, egy kis afrodiziákummal megspékelve.

VARÁZSGOMBÓC LUCA NAPJÁRA – kb. 18 db-hoz - 

 

Hozzávalók - kb. 18 db-hoz - 

- 5 dkg vaj

- 7,5 dkg darált mák – íme az afrodiziákum –

- 10 dkg darált dió

- 7,5 dkg sárgabarack lekvár

- 15 dkg liszt

- 5 dkg tehéntúró

- 1 db. tojás

- 5 dkg búzadara

- ¼ l tej

- 13 dkg cukor + még kb. 5 ek.

- 1 db. apró kockára vágott zsemle

- 0,5 ek. rum

- fél db. citrom reszelt héja

- 1 csipet só

- kb. 9 db. meggybefőtt

Elkészítés

A búzadarát habverővel elkeverjük a forrásban lévő tejjel és sűrűre főzzük. Amikor kihűlt, hozzáadjuk az áttört tehéntúrót, a tojást, az apró kockára vágott zsemlét, a lisztet, majd a cukorral, reszelt citromhéjjal és sóval ízesítjük. A kapott tésztát 15 percre félre rakjuk, közben a lekvárral elkeverjük a mákot, a 2-3 ek. cukrot meg a rumot. . A tésztából darabokat csípünk le, melyet gombóccá görgetünk, laposra nyomjuk, s kb. 1 tk-nyit teszünk bele a mákból, majd a mák tetejére teszünk fél db. meggyet. A lisztes deszkán gombócot gyúrunk belőle, s forrásban lévő, enyhén sós vízben kb. 15 percig főzzük – amíg fel nem jönnek a víz felszínére -. Ezután leszűrjük, s egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, majd a gombócokat egyenként megforgatjuk az olvadt vajban. Végül a darált dióhoz kb. 2 ek. cukrot keverünk, s a gombócokat egyenként beleforgatjuk.

Lekvárok nagymamám kamrájából 3.: Sütőben sült szilvalekvár

Amikor kitaláltam, hogy megpróbálkozom idén a szilvalekvárral, nem tudtam milyen fába is vágtam a fejszémet. Ma már tudom, nagyba :-D. Ez a lekvár teljesen másképp készül, mint az eddigiekben bemutatott, de garantálni tudom, megéri a munkát és a belefektetett időt, hiszen nagyon finom a végeredmény.

LEKVÁROK NAGYMAMÁM KAMRÁJÁBÓL 3.: SÜTŐBEN SÜLT SZILVALEKVÁR

Hozzávalók

- 6 kg stanley szilva

- cukor

Elkészítés

A szilvákat megmossuk, hosszában szétnyitjuk, kimagozzuk és megnézzük, van-e benne kukac, ugyanis ez elég gyakori látogató a gyümölcsökben, főleg a finom, édes szilvában.

Ezután darabokra vágjuk és kis adagonként kézi botmixerrel összepépesítjük.

Amint készen vagyunk, egy nagy tepsibe öntjük a pépes anyagot, s 175 fokon, alul-felül sütve 4-6 óra alatt megsütjük. Én néha a tetejét kicsit megkotortam, hogy hamarabb elpárologjon belőle a víz, s minél hamarabb besűrűsödjön, de nem nagyon ajánlott kavargatni, mert nagyon könnyen odaéghet.

Amikor a víz 90%-a már elpárolgott, akkor kivesszük a sütőből, s az egymás mellett lévő, két egyforma gázrózsára tesszük, amit már a legkisebb lángon égetünk. Beleteszünk annyi cukrot, amennyi nekünk megfelelő a kívánt édesség eléréséhez - ez nekem alig fél kg volt, mert nagyon édes volt a szilva -, s a maradék kevés vizet állandó kevergetés mellett lefőzzük a lekvárról.

Ez után üvegekbe töltjük és legalább 1 napra száraz dunsztba tesszük.

Lekvárok nagymamám kamrájából 2.: Epres rebarbara lekvár

Ha nagyon őszinte akarok lenni, meg kell vallanom, ez a lekvár nem szerepelt nagymamám kamrájában soha :-D. Igaz, rebarbarát és epret is már akkor is ettünk, mindkettő megtermett a kertben, de lekvár nem készült belőle. Ez az én összetételem, ami nagyon finom.

LEKVÁROK NAGYMAMÁM KAMRÁJÁBÓL 2.: EPRES REBARBARA LEKVÁR

Hozzávalók 

- 60 dkg rebarbara - meghámozott állapotban -

- 25 dkg eper

- 1 ek. citromlé

- 30-40 dkg cukor

Elkészítés

A rebarbarát miután meghámoztuk, ujjnyi nagyságúakra vágjuk és egy lábasba tesszük. Hozzáadjuk a megmosott, lecsumázott és négybe vágott epreket, a citromlevet és a cukrot, s elkezdjük főzni. Kb. 1 óra főzés után, amikor már a gyümölcsök szétestek, kézi botmixerrel egy kicsit összepépesítjük és még főzzük addig, amíg már csak krátereket lövöldöz. Ez nekem 35-40 perc volt. Utána üvegekbe töltjük őket és 1 napra száraz dunsztba tesszük.

Természetesen, mindenből mehet bele több is, nekem ez most csak kísérleti mennyiségként lett ennyi, mert nem tudtam milyen lesz az íze, de jövőre többet fogok készíteni, ez már most biztos :-D.

Lekvárok nagymamám kamrájából 1.: szeder lekvár, meggy lekvár, ribizli lekvár, cseresznye lekvár, sárgabarack lekvár

LEKVÁROK NAGYMAMÁM KAMRÁJÁBÓL 1.: SZEDER LEKVÁR, MEGGY LEKVÁR, RIBIZLI LEKVÁR, CSERESZNYE LEKVÁR, SÁRGABARACK LEKVÁR

A házi lekvárokról mindig a gyerekkorom jut az eszembe, amikor így nyár vége felé a nagymamám nekifogott a hihetetlen mennyiségű lekvár elkészítésének. Napokig a kamrában álltak a gyümölcsök lecukrozva a ki tudja hány literes vájlingokban, 

s unokanővéremmel nem győztük az "okosabbnál okosabb" ötleteket beadagolni a nagymamának, hogy miért is megyünk a spájzba. Természetesen az ok az volt, hogy dézsmáljunk a finom, édes gyümölcsökből. 

Persze, ezt nagymama pontosan átlátta :-D, s néha ránk szólt, hogy "kisasszonyok, nem lesz kicsit túl sok a kamrába járkálásból?" Ekkor unokanővéremmel tartottunk kis szünetet, s amikor úgy éreztük, hogy nagymama nem lát bennünket, uzsgyi ismét a kamra :-D.

A technikán nem változtattam azóta sem - s persze a nassoláson sem :-D -. Én is úgy készítem a lekvárokat, ahogy a nagymamám is tette.

Bármilyen lekvár befőzése tehát nálam a következőképpen néz ki: gyümölcs, s fele annyi cukor - pl. 1 kg gyümölcshöz 0,5 kg cukor -. Én befőzéshez sima kristálycukrot használok - sima, egyszerű kristálycukrot, nem a befőzésit, vagy akármilyet -, mert a barna cukortól kicsit karamelles lesz az íze, s nem igazán jön ki tőle a gyümölcs aromája. Természetesen, aki édesebb szájú, az tehet bele több cukrot is, mert az én eljárásomban inkább a gyümölcs íze a domináns, ha - Tipp - pedig kicsit elcukroztuk, akkor sincs baj, kilónként adjunk hozzá fél citrom levét, s máris tökéletes lesz minden.

A gyümölcsöket tehát lecukrozzuk, s mivel általában 1-2 kg gyümölcsről van szó - nálam -, pár órát hagyjuk állni - 1-2 órát - a cukorban. 

Tipp: A szederhez kilónként adhatunk fél citromlevet, mert nagyon jól kiemeli az ízét.

1-2 óra elteltével a gyümölcs már összeesik - ezt onnan láthatjuk, hogy kevesebbnek tűnik a fazékban -, s a cukor a gyümölcs levével szirupot alkot. Ekkor meggyújtjuk alatta a közepes gázrózsa lángját, levesszük takarékra, s hagyjuk, hogy elkezdjen főni. Néha keverjük meg, hogy a cukor ne égjen le. Kb. 1-1,5 óra elteltével a gyümölcsök szétesnek, besűrűsödik az egész, letisztul róla a hab is, s amikor a fakanállal megkeverjük, akkor nem folyik le róla teljesen, egy réteg rajta marad. Na, ha ekkor még vannak benne nagyon nagy gyümölcs darabok, akkor előveszünk egy krumplinyomót - ahogy a nagymamám is tette -, vagy kézi botmixert - én ezt szoktam használni leginkább :-D -, s kicsit eldolgozzuk a nagyobb darab gyümölcsöket. Arra azért figyeljünk, hogy ne teljesen dolgozzuk el, maradjon a lekvárban néhány gyümölcsdarab is. Ezen a ponton kóstoljuk meg újból a lekvárt, hogy jó-e az íze, s ha kell még bele cukor, akkor tegyünk bele, ha pedig túl édes, akkor jöhet a citrom.

A felsoroltak között vannak apró magvas gyümölcsök is - szeder, ribizli -. Ezeket szitán átpaszírozhatjuk ennél a résznél, ha nagyon zavarnak bennünket a magok, de én rusztikusan szeretem, benne szoktam hagyni a magokat is.

Ha mindent tökéletesnek érzünk, akkor még főzzük kis lángon 10-15 percet, s amikor már a lekvár kicsi krátereket lövöldöz csak, mert a sűrűség nem enged mást, akkor zárjuk el a tüzet alatta és töltsük üvegekbe.

Tipp: Ha valamelyik üveg nem lesz tele, akkor sincs baj, alaposan szórjuk meg kristálycukorral a lekvárt, mert az "lezárja" a lekvárt, vagyis nem engedi megerjedni, megromlani.

Ha ezzel a művelettel is készen vagyunk, akkor 1-2 percre állítsuk fejre az üvegeket - azokat ne, amelyek nem lettek tele és cukor van a tetejükön -, majd állítsuk talpukra őket, s min. 1 éjszakára tegyük őket száraz dunsztba, azaz pokrócba hajtsuk bele. 

Emlékeztető: régebben már leírtam, hogyan kell készíteni a zöld dió lekvárt 24 óra alatt, valamint azt is, hogyan kell készíteni a zöld dió lekvárt 12 nap alatt, s megtanultunk vörös piszke lekvárt is készíteni, ezeket már nem írom le.

A későbbiekben még lesz 2 fajta lekvár amit elkészítek, de azokra szeptemberig várni kell.

Vörös piszke szuflé

Nos, ami a szuflét illeti, ez az az étel, amire a leginkább jellemző, hogy "most, vagy soha". Ez persze leginkább a fényképezésre igaz. Ugyanis pillanatok alatt összeesik ez az amúgy remek kis étel, ami lehet desszert, köret, előétel, vagy csak finom édesség. Főleg, ha vörös piszke lekvárral van elkészítve.

VÖRÖS PISZKE* SZUFLÉ (*gooseberry, uva spina)

Hozzávalók

Vörös piszke lekvár:

- fél kg érett, vörös piszke - egres -

- 20 dkg cukor

- 1 közepes narancs reszelt héja

- 4 dkg mazsola

Szuflé - 2 szuflé tálkához, ami 2 dl -:

- 2 dkg vaj

- 2 db. szoba hőmérsékletű tojás

- 1 ek. cukor

- 2 ek. liszt 

- 6+1 tk. vörös piszke lekvár

Elkészítés

Vörös piszke lekvár

A vörös piszke mindkét végét levágjuk, majd hozzáadjuk a cukrot, narancshéjat, mazsolát, s egy krumplinyomóval szétnyomjuk, hogy legyen leve. Feltesszük főni,s amikor már kezd sűrűsödni, kézi botmixerrel összepépesítjük, hogy a héja is szétmenjen, s addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Ezután üvegbe töltjük és 24 órát száraz dunsztba tesszük.

Vörös piszke szuflé

Összekeverjük a 2 tojás sárgáját, a vajat, a cukrot, a lisztet és 6 tk. vörös piszke lekvárt. Majd a 2 tojás fehérjéből kemény habot verünk. Ha kész, akkor a habot óvatosan, nagy mozdulatokkal a masszához keverjük egy lapos fakanállal. Majd fogjuk a 2 szuflé tálkát, kikenjük vajjal és megszórjuk liszttel, majd háromnegyed részt beletöltjük a masszát. Előmelegített, 200 fokos sütőben - ami nem légkeveréses - a rácsot az alsó tartóba helyezzük, majd rárakjuk a szuflét, s kb. 20-30 perc alatt megsütjük. Nézni kell, hogy mikor sül meg, emelkedik ki a tálból. Ha kész, 1 tk. vörös piszke lekvárt teszünk a tetejére.

Igazi zöld dió lekvár 2. változat: 12 napos elkészítési idő, igazi "nagymama lekvárja", vagyis a tökéletes változat

Amikor bő 10 nappal ezelőtt megosztottam az 1. zöld dió lekvár receptjét, ígértem egy 2. variációt is az elkészítésre. Őszintén megmondom, nem tudtam, hogy milyen eredményre jutok majd ennél a változatnál, csak azt tudtam, hogy kerestem egy ízt. Amit megtaláltam az 1. változatban is. De most azt mondom, ez a tökéletes! Ez, vagyis a 2. változat az a zöld dió lekvár, amire vágytam. Az elsőben ugyanis elég erősen dominál az édes íz, a dió íze pedig másodlagosan intenzív. Azoknak megfelelő tehát az első változat, akik klasszikusan édes szájúak. De aki szereti, ha valami kicsit kesernyés, de mellette csendesen megbújik a cukor édesítő ereje, az ne sajnálja ezt a 12 napot és a mindennapi vízcserére való figyelést, még most, amíg a dió használható, fogjon hozzá, mert áldani fogja magát a végén, olyan ízvilággal fog találkozni. 

IGAZI ZÖLD DIÓ LEKVÁR 2. VÁLTOZAT: 12 NAPOS ELKÉSZÍTÉSI IDŐ, IGAZI "NAGYMAMA LEKVÁRJA", VAGYIS A TÖKÉLETES VÁLTOZAT

Hozzávalók

- 570 gr zöld dió - nekem pont ennyi volt lemérve, nincs mit tenni :-D -

- 285 gr cukor

- 570 gr víz

- 2 db. kisebb citrom kifacsart leve + 1 db. kisebb citrom reszelt héja

- fél kk. vanília eszencia

- fél db. sztarking alma - de lehet bele tenni narancsot is, kinek mi a szimpatikusabb -

Elkészítés

A dióknak mindkét végét levágjuk, majd az összeset beletesszük a mosogatóba, fogunk két éles kést és össze-vissza szurkáljuk őket. Utána egy fazékba tesszük, felengedjük vízzel, hogy ellepje, majd elindul a 12 napos áztatási idő, melynek a lényege, hogy a keserű íz kijöjjön a dióból. A vizet minden nap cseréljük a dión. Pár nap múlva elkezd feketedni, de ne ijedjünk meg, ez így természetes. 

A 12 nap végén leöntjük róla a vizet és tiszta vízben elkezdjük főzni annyi ideig, hogy megpuhuljon. Ezt késsel tudjuk ellenőrizni. Már a 12 napos ázási időszaktól is puhul, de annyira meg kell mindenképp a főzésnél puhítani, hogy a kézi botmixer összepépesítse majd a végén. Nekem ez fél óra volt, de ez dió függvénye, hogy mennyi ideig tart. Ha megpuhult, akkor leöntjük róla a vizet, a diókat beleöntjük a mosogatóba, s egy kés és egy villa segítségével ketté vágjuk, hogy megkönnyítsük majd a botmixer dolgát. Ekkor a diót magára hagyjuk és elkészítjük a szirupot. A citrom héját, a cukrot, vizet és a citrom levét egy fazékba öntjük, s közepes gázrózsán  állandó keverés mellett, nagy lángon 20 percig főzzük, hogy szirup legyen a végén belőle. Ekkor beletesszük a diókat, a vanília eszenciát és az almát és/vagy narancsot óvatosan, s kb. 5-6 perc alatt - ekkor már lassú tűzön - kicsit összeforraljuk a sziruppal. Majd levesszük a tűzről, s kézi botmixerrel összepépesítjük. Ezután visszatesszük a tűzre, amely ekkor már kis lángon ég. Kb. 10 percig főzzük még állandó keverés mellett, majd levesszük a tűzről, üvegekbe töltjük, s ugyanúgy, mint az 1. változatot, száraz dunsztba tesszük legalább 24 órára.

Igazi zöld dió lekvár - 1. változat: 24 órás elkészítési idő, bonyolult folyamat

Régi vágyam volt, hogy zöld dió lekvárt készítsek. Ez az egyik legfinomabb dolog, amit valaha is ettem. Édes, és mégis kesernyés. Dió ízű, és mégis csak a falat végén érzem leginkább a dió jelenlétét. Egyszerűen tökéletes.

Kétfajta eljárással találkoztam az utóbbi időben. Aki neki akar látni ennek a folyamatnak, most mondom, legyen nagyon, de nagyon elszánt, mert nagyon is próbára teszi az embert. Ami a legfontosabb, szerezzünk be egy gumikesztyűt. De ne azt a vékonyka kis sebészkesztyűt, mert az semmit sem ér, ezt a kezem bizonyítja most leginkább, mert olyan, mintha soha nem mostam volna meg - s ezt a látvány még 1-2 hétig biztos csodálhatom is :-( -. Arra a citromsárga, igazi "gyöngyszemre" van szükség gumikesztyű terén, ami minden boltban kapható. Talán az állni fogja a kiképzést :-D.

De mielőtt bárkit elrémisztenék, nem szeretném, ugyanis a végeredmény maga a csoda. 

Most tehát az 1. változatot mutatom be, ami 24 óra alatt kész van.

IGAZI ZÖLD DIÓ LEKVÁR - 1. VÁLTOZAT: 24 ÓRÁS ELKÉSZÍTÉSI IDŐ, BONYOLULT FOLYAMAT

Hozzávalók  - 1-2 befőttes üveg mennyiséghez - 

- 90 dkg zöld dió - pucolt állapotban - + 3 szem tartalékba - erről majd az elkészítésnél írok bővebben -

- 90 dkg cukor

- 1+1,5 lédús citrom kifacsart leve

- 3 tk. vanília eszencia

- 1 közepes fej jonatán alma

- annyi víz, amennyi ellepi a diókat

Elkészítés

A legfontosabb, a dió. Olyan zöld dióra van szükség, aminek még nem csontosodott meg a héja. Ez leginkább ilyenkor, június közepe környékén van a fákon. Ha át tudunk rajta szúrni egy tűt, akkor ideális. De ha félbe vágjuk, s úgy látjuk, hogy még nem alakult ki a csonthéja, az is jó, a lényeg az, hogy ne legyen még meg a csontos, barna héj.  

S ez után következik az a folyamatrész, ami a merészséget megkívánja. Vegyük fel a kesztyűket, s minden darab diót hámozzunk meg egészen a fehér részéig. Ne legyen rajta zöld rész egy darab se. Ez után rakjuk be egy fazékba és engedjünk rá annyi vizet, amennyi ellepi a diókat. Majd 3 órán keresztül 3-szor, azaz óránként 1-szer cseréljük le alatta a vizet. Ha a harmadik csere után is eltelt az 1 óra, akkor tegyünk az új lébe 1 citrom kifacsart levét, s tegyünk a fazékba egy tányért, ez lenyomja a diókat, s hagyjuk így másnapig.

Másnap öntsük le róla a vizet és tegyük rá a megpucolt almaszeleteket. A vizet - amennyi ellepi a diókat -, cukrot, vanília eszenciát és 1,5 citrom kifacsart levét melegítsük össze, majd öntsük rá a dióra. Közepes gázrózsán főzzük közepes tűzön addig, amíg a diók meg nem puhulnak. Tehetünk rá nyugodtan fedőt is, mert a diók feljönnek a víz felszínére. Ha a diók puhák, kézi botmixerrel pépesítsük össze és rendszeresen keverjük innentől kezdve a végéig, nehogy leégjen. Kóstoljuk meg, eléggé zöld dió ízű-e. Ha nem, akkor egy kis tálba szedjünk ki 2-3 ek. pépet, tegyünk bele egy egész, zöld héjjal rendelkező diót és a botmixerrel pépesítsük össze, majd keverjük bele a fazék pépbe. Kb. 2-3 perc múlva kóstoljuk meg jó-e. Ha nem, akkor újabb adag pép és zöld dió mixe, egészen addig, amíg nem lesz kicsit kesernyés és zöld dió ízű. Ne ijedjünk meg, nem lesz keserű, mert amikor hűl majd a lekvár, akkor a cukor édessége felerősödik. Ha elértük a megfelelő ízt, akkor hagyjuk még 1-et, 2-őt rottyani, majd tiszta üvegekbe szedjük. Még forrón, azonnal a kiszedés után tekerjük rá az üveg tetejét, ekkor az üvegben vákuum keletkezik, s nem romlik meg a lekvár. Ha kész az utolsó üveg is, akkor 24 órára tekerjük az egészet pokrócba, ezt hívják száraz dunsztnak. S utána már fogyasztható is. A 2. változatot kb. 1 bő hét múlva osztom meg, mert annak több idő kell, annak az elkészítési ideje 10 nap.