Igazi zöld dió lekvár - 1. változat: 24 órás elkészítési idő, bonyolult folyamat

Régi vágyam volt, hogy zöld dió lekvárt készítsek. Ez az egyik legfinomabb dolog, amit valaha is ettem. Édes, és mégis kesernyés. Dió ízű, és mégis csak a falat végén érzem leginkább a dió jelenlétét. Egyszerűen tökéletes.

Kétfajta eljárással találkoztam az utóbbi időben. Aki neki akar látni ennek a folyamatnak, most mondom, legyen nagyon, de nagyon elszánt, mert nagyon is próbára teszi az embert. Ami a legfontosabb, szerezzünk be egy gumikesztyűt. De ne azt a vékonyka kis sebészkesztyűt, mert az semmit sem ér, ezt a kezem bizonyítja most leginkább, mert olyan, mintha soha nem mostam volna meg - s ezt a látvány még 1-2 hétig biztos csodálhatom is :-( -. Arra a citromsárga, igazi "gyöngyszemre" van szükség gumikesztyű terén, ami minden boltban kapható. Talán az állni fogja a kiképzést :-D.

De mielőtt bárkit elrémisztenék, nem szeretném, ugyanis a végeredmény maga a csoda. 

Most tehát az 1. változatot mutatom be, ami 24 óra alatt kész van.

IGAZI ZÖLD DIÓ LEKVÁR - 1. VÁLTOZAT: 24 ÓRÁS ELKÉSZÍTÉSI IDŐ, BONYOLULT FOLYAMAT

Hozzávalók  - 1-2 befőttes üveg mennyiséghez - 

- 90 dkg zöld dió - pucolt állapotban - + 3 szem tartalékba - erről majd az elkészítésnél írok bővebben -

- 90 dkg cukor

- 1+1,5 lédús citrom kifacsart leve

- 3 tk. vanília eszencia

- 1 közepes fej jonatán alma

- annyi víz, amennyi ellepi a diókat

Elkészítés

A legfontosabb, a dió. Olyan zöld dióra van szükség, aminek még nem csontosodott meg a héja. Ez leginkább ilyenkor, június közepe környékén van a fákon. Ha át tudunk rajta szúrni egy tűt, akkor ideális. De ha félbe vágjuk, s úgy látjuk, hogy még nem alakult ki a csonthéja, az is jó, a lényeg az, hogy ne legyen még meg a csontos, barna héj.  

S ez után következik az a folyamatrész, ami a merészséget megkívánja. Vegyük fel a kesztyűket, s minden darab diót hámozzunk meg egészen a fehér részéig. Ne legyen rajta zöld rész egy darab se. Ez után rakjuk be egy fazékba és engedjünk rá annyi vizet, amennyi ellepi a diókat. Majd 3 órán keresztül 3-szor, azaz óránként 1-szer cseréljük le alatta a vizet. Ha a harmadik csere után is eltelt az 1 óra, akkor tegyünk az új lébe 1 citrom kifacsart levét, s tegyünk a fazékba egy tányért, ez lenyomja a diókat, s hagyjuk így másnapig.

Másnap öntsük le róla a vizet és tegyük rá a megpucolt almaszeleteket. A vizet - amennyi ellepi a diókat -, cukrot, vanília eszenciát és 1,5 citrom kifacsart levét melegítsük össze, majd öntsük rá a dióra. Közepes gázrózsán főzzük közepes tűzön addig, amíg a diók meg nem puhulnak. Tehetünk rá nyugodtan fedőt is, mert a diók feljönnek a víz felszínére. Ha a diók puhák, kézi botmixerrel pépesítsük össze és rendszeresen keverjük innentől kezdve a végéig, nehogy leégjen. Kóstoljuk meg, eléggé zöld dió ízű-e. Ha nem, akkor egy kis tálba szedjünk ki 2-3 ek. pépet, tegyünk bele egy egész, zöld héjjal rendelkező diót és a botmixerrel pépesítsük össze, majd keverjük bele a fazék pépbe. Kb. 2-3 perc múlva kóstoljuk meg jó-e. Ha nem, akkor újabb adag pép és zöld dió mixe, egészen addig, amíg nem lesz kicsit kesernyés és zöld dió ízű. Ne ijedjünk meg, nem lesz keserű, mert amikor hűl majd a lekvár, akkor a cukor édessége felerősödik. Ha elértük a megfelelő ízt, akkor hagyjuk még 1-et, 2-őt rottyani, majd tiszta üvegekbe szedjük. Még forrón, azonnal a kiszedés után tekerjük rá az üveg tetejét, ekkor az üvegben vákuum keletkezik, s nem romlik meg a lekvár. Ha kész az utolsó üveg is, akkor 24 órára tekerjük az egészet pokrócba, ezt hívják száraz dunsztnak. S utána már fogyasztható is. A 2. változatot kb. 1 bő hét múlva osztom meg, mert annak több idő kell, annak az elkészítési ideje 10 nap.