Ars poeticám a konyhában:
Az emberek – ahogy az élet és a szerelem is – leginkább a kelt tésztához hasonlítanak. Nem siettetheted az emberek érzelmeit, ahogy a kelt tésztát is hiába sürgeti az ember. Lehet, hogy sokáig gyúrjuk a tésztát, lehet, kevés ideig. Ami a legfontosabb a tészta megkeléséhez, a meleg. A kémia következtében valami egészen egyedülálló dolog jön létre, hiszen melegséggel és odafigyeléssel olyan varázslatot lehet létrehozni, amelyből egy tápláló és boldogító dolog jön létre: maga az egész élet alapja.
Jöttek tehát a gének, majd jött a gyakorlat. Így elmondhatom, már egész kisgyerek korom óta a konyha megszállottja vagyok, melyet az említett nyarakon kívül otthon, édesanyám konyhájában tökéletesítettem éveken keresztül az ő segítségével, s manapság, amikor már saját háztartást vezetek, teljes mértékben élhetek ennek a szenvedélyemnek.
A gasztro blog indítását és folytatását egy kedves barátnőmnek köszönhetem, aki elnézegette heteken, hónapokon keresztül, ahogy az egyik közösségi oldalon megosztottam csupán a fotókat, s mindig érkezett hozzászólás.
S 2011 májusában elindítottam a Rozmaring&Csokoládé-t. Amely tartalmaz egyszerű ételeket éppúgy, ahogy bonyolultakat. Nem szakácskönyvet főzök le, nem éttermi ételeket készítek el, saját kútfőből, az ízek párosításával igyekszem új élményeket megalkotni mindenkinek, aki kipróbálja őket a saját konyhájában. Ételeimből soha nem hiányzik a szenvedély és a főzési iránti tisztelet. S mindezt tudat alatt, de talán mégis valahol kicsit tudatosan :-D, mediterrán hangulatba igyekszem sokszor csomagolni.