Rendezvények,konferenciák

Tartalom:
- KávéBár Bazár 2014-ben is, február 22-23-án
- Legyünk baristák a Metró Vevőakadémia képzésén
- Bor és jazz az izsáki Vino Étteremben 
- 1. Street Food Show
- Egy hamisítatlan orosz est a Miele Főzőiskolában
- VIII. Budai Gourmet Fesztivál
- II. Budavári Libamáj Fesztivál...zöld dió sziruppal
- A titokzatos macaron tavaszköszöntő napja már Magyarországon is
- Ehető képek éjszakája a Szépművészeti Múzeumban
- Ha péntek, akkor hal - Fish Fridays a Miele Főzőiskolában
- Vallás és hagyomány a konyhában már 3000 éve - egy este a kóser konyha világában
2011.
- A test és lélek harmóniája Maki Stevensonnal az A38 Hajón
- Eat, Love, Budapest
- Édes Napok csokoládé - és édességfesztivál a Budai Várban
- Chilei borvacsora az Ördög Pincészetének asztalánál

________________________________________________________
2014. február 22-23.: Ötödik KávéBár Bazár a Corinthia Hotelben február 22-23-án



A Kávé - "Fekete, mint az ördög, forró akár a pokol, tiszta, mint egy angyal, édes, mint a szerelem." - Talleyrand - 

Senki számára nem ismeretlen a fenti sor, aki rajongója vagy csupán csak szeretője a kávénak, ami valóban egyesít mindent ízében, illatában és zamatában. Leginkább így van ez a jól elkészített feketével. Mert ezt sem mindegy, hogy tesszük. Nem mindegy maga a kávé, a gép, a víz, szinte semmi sem, s hiába hinnénk, hogy márpedig jó kávét készíteni könnyű folyamat, nem az. Ami viszont jó hír, hogy tanulható.

2014. február 22-23-án, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre Budapest szívében, az ötcsillagos Corinthia Hotelben az év legnagyobb kávés rendezvénye, a KávéBár Bazár. Ahol a fekete mellett szerepet kapnak a testes vörösek, csábító rubintok és lágy fehérek - vagyis a borok -, valamint a tüzes rövidek - a párlatok - is.


Néhány éve még kevesen tudták, mivel foglalkozik egy barista vagy egy sommelier, ahogy a mixerek is inkább hangulatfelelősei voltak a rendezvényeket. A világ azonban ezen a téren is változóban van. A kávézók, bárok, éttermek és borbárok igyekeznek megtalálni a legjobb szakembereket, akiknek a feladata az italok világában éppoly izgalmas és vége láthatatlan tud lenni, mint egy jó séfé. A rendezvényre ellátogatók bepillantást nyerhetnek ennek az egyszerűnek semmiképp sem nevezhető világnak a kulisszái mögé elméleti és gyakorlati téren egyaránt. Hiszen, amíg vígan kortyolgatják a vendégek az italokat, addig előadások tömkelege várja őket a hotel termeiben. Kiderül, mit keres esetleg a fűszer a kávés pulton, hogy kell profi módon kóstolni egy bort vagy párlatot, barista világbajnokok színes bemutatót tartanak a kávéízlelés és pörkölési módok ezer és egy változatáról.


A rendezők készülnek a vendéglátó iparban dolgozó szakembereken kívül az otthoni kávéfőzésben jeleskedő háziasszonyoknak és férjeiknek is.
Bemutatkoznak ugyanis azok a prémium kávéfajtákat, vagy mikropörkölőket előállító vállalkozás, akik kifejezetten a háztartásokba próbálják becsempészni a kávé mindent elsöprő tökéletességét.
Persze, megtalálhatók lesznek a grandiózus világmárkák is, idén első alkalommal például a rendezvényre látogat a LaMarzocco cég is, akik a világ legjobbjának tartott kávégépeket készítik.
S persze, idén sem maradnak el a bajnokságok, amelyeken szurkolni lehet a számunkra legszebb és/vagy legízletesebb italokat előállítóknak. Lesz B1-Be the One Barista Bajnokság, II. AeroPress Bajnokság, ahol kávékedvelő civilek is bemutathatják tudásukat, hiszen az AeroPress egy olyan alternatív kávéfőző eszköz, amely kitűnően funkcionál a háztartásokban, használata pedig könnyen elsajátítható. A már tavalyról nagy népszerűségnek örvendő Magyar Koktél - és Flair Bajnokság idén vasárnap kerül megrendezésre, ahol a nyertesen idén Fokvárosban fogják hazánkat képviselni.


Újdonságként kerül idén megrendezésre a Magyar Sommelier Bajnokság, melyhez kapcsolódóan, borász kiállítók is kóstoltatnak borokat.
Az öt bajnoksággal párhuzamosan futó szemináriumokon a résztvevők kipróbálhatják, milyen a forró csoki Dél-Amerikában, vagy milyen a kávé desszert formában.
S ha még nem lenne elég a rendezvény által nyújtott kínálatból, az Everybody Needs Art jóvoltából kortárs képzőművészek munkáiban lehet gyönyörködni és akár megvásárolni is az Atrium Lounge teraszon.

A belépőjegy a programokon, előadásokon való részvétel mellett korlátlan kávékóstolást biztosít, valamint párlatok, koktélok és borok ingyenes kóstolását délelőtt tíztől este hét óráig. A rendezvény előtti héten felvezető események is várhatók, s a jegyek elővételes értékesítése is megkezdődött. 
A kétnapos jegy, illetve a napi párosjegy kedvezményes ára 5000 forint, a napi belépő 3000 forintba kerül a helyszínen. 
Jegyértékesítéssel és programokkal kapcsolatban a http://kaveforum.hu/ oldalon található bővebb információ.

PROGRAMOK

Február 22., szombat

EXHIBITION CENTER

11.00 II. AeroPress Bajnokság
Moderátor: Tóth Sándor barista bajnok

WINE&BAR LOUNGE

10.30 Cserjétől a csészéig – kávé cuppingolás világbajnokokkal
Horváth Lajos és Kis Zoltán barista világbajnokok bemutatója         
11.30 Óvilági tea és csokoládékóstoló                  
Szántó Tibor csokoládémester bemutatója
12.30 Brew bar – kávékészítés másképp, otthon is                   
Várady Tibor AeroPress-bajnok bemutatója
13.30 Ízek és illatok, avagy a (bor)kóstolás tudománya
Dr. Káli Ildikó elnök/Magyar Sommelier Szövetség
14.30 Exkluzív vodkakóstoló és molekuláris vodkakoktélok                             
Keresztes Ferenc vezető bartender/Godunov Vodkabár
15.30 Luxus a pohárban – cognac-különlegességek kóstolója                         
16.30 Párlat a kávéban       
Orosz Ákos Coffee in Good Spirits világbajnok bemutatója
17.30 Kávé?Desszert!


ATRIUM  TERASZ

10.00 – 17.00 Lounge
20.00 LaMarzocco Party -  zártkörű esemény

Február 23., vasárnap

EXHIBITION CENTER

11.00 La Marzocco, a firenzei oroszlán
Milyen a tökéletes espresso – a világ egyik leghíresebb kávégépével
12.00 – 16.00 B1 Barista Bajnokság
Moderátor: Tóth Sándor barista bajnok
17.00 Tradicionális óvilági és európai forró csokoládék
Szántó Tibor előadása és kóstolója 

18.00 AeroPress és B1 – eredményhirdetés, díjátadó

WINE&BAR LOUNGE

10.00 -18.00 Magyar Sommelier Bajnokság
Moderátor: Klemens Ádám

COCKTAIL ROOM


10.00 -19.00 Magyar Koktél- és Flair Bajnokság



________________________________________________________
2012. november 28.: Legyünk baristák a Metró Vevőakadémián képzésén



November végén nyílt lehetőségem rá, hogy a Metró Vevőakadémia vendégeként, egy napot eltölthessek az egy napos barsita alapképzésükön.

Ne lepődjön meg senki, valóban egy napos volt a képzés, s kellett is hozzá ennyi. Hogy őszinte legyek, kicsit én is szkeptikusan indultan neki. 16 éves korom óta kávézom, s már olvastam és írtam is magáról a kávéról, tudom, hogy milyen feketét szeretek és milyet nem. Így hát, nem gondoltam, hogy túl sok újdonságot hallok azon a napon. Tévedtem. S az hagyján, hogy elméleti szinten tévedtem, gyakorlatban is megtanultam egy rakat olyan dolgot, amit eddig nem tudtam.

Az első meglepetés a helységbe lépéskor ért. A budaörsi Metró Áruház tanfolyamokra kialakított részlege több mint modern és nagyon szép. A színek bámulatos egyvelege, melyek között harsogó zölden bukkan elő innen-onnan a hatalmasra nőtt növényzet, valamint az üvegfalak egy olyan tökéletes egységet alkotnak, ahol úgy érzi az ember, itt érdemes lesz egy napot eltölteni, ha másért nem, már csak ezért is.

Aztán jött a következő meglepetés. A bejárattal szemben található a kávépult, ahol mindenkit, de leginkább az alap barista tanfolyam résztvevőit gőzölgő, finom feketével fogadnak. Több sem kell az ismerkedéshez. Valahogy, itt kicsiben megteremtődött az, amit annyira szeretek Olaszországban. A kávé bűvkörébe tartozó barátkozás. Mert mindenki baráttá válik egy napra, a kávé összehozza és összetartja a társaságot.

Regisztrálás, kávézgatás, kezdőd beszélgetések. Aztán valahogy egészen tökéletesen időzítve, megjelenik az elméleti oktatónk, Senkáriuk András, a Metró Vevőakadémia baristája, mindemellett, a Barista Hungary Kft. alapítója és vezetője. Kávéval a kezünkben haladunk az egyik kellemes hangulatú oktatóterem felé. Víz vár bennünket. Jól jött a kávé után.


András alaposan, és tökéletesen felépítve vezet be bennünket a „fekete világba”. Megtudjuk, hogy csendül össze legszebben az íze az arabica és a robuszta kávénak, valamint azt, hogy néz ki részleteiben az igazi olasz espresso. Mire befejezi az elméleti előadást, már tudom, hogy mit szeretek és azt is, hogy miért.
Nem sok idő telik el, de András vélhetően jól ismeri a kávészerető emberekben Pavlov módszerével kiváltott vágyát a kávéra, átad bennünket Bereczki Péternek, aki a nap hátralevő részében a gyakorlati oldalt fogja bemutatni nekünk elméletben és gyakorlatban.
Gyakorlatban? Ekkor azért egy kicsit kikerekedik a szemem. Nekem kell lefőznöm a kávét egy bár gyönyörű, de hihetetlen nagy ipari kávéfőzővel? S igen. De nem csak kávét! Cappuccinot és Café Latte-t is. Kicsit félszegen mosolygok magamban saját magamon, hiszen a társaság egyetlen tagja vagyok, aki nem vendéglátásban dolgok, s ezáltal sejtése sincs, hogy is működik egy ilyen masina. Pedig, ha lehetőségem nyílik rá a világ bármely pontján, mindig élvezettel nézem és hallgatom végig, hogy készül el a rövid kis espressom. Szeretem hallani a gép szörcsögését, szeretem beszippantani a kávé első illatait, s utána, naná, hogy szeretem meginni az én finom kis kávémat! De eddig még soha nem gondoltam azon, hogy lefőzni is szeretném-e. Én még csak a hagyján. De a csoporttagjaimat már végképp nem értem. Vendéglátásban dolgoznak, mégis kifizetik a pénzt azért, hogy kávét főzhessenek egy napon keresztül.
Kérdésemre, hogy miért vannak itt, egyöntetűen azt feleli, mert itt mindent meg lehet tanulni. Ők, akik ebben a szakmában dolgoznak, eljönnek ide, s tanulnak új dolgot. Elméletben, technikában, mindenben. Hiszen a két oktató a legjobb szerintük, akik most Magyarországon találhatók. Elfogadom a válaszukat, s nekikezdünk a napnak.


Peti végtelen türelmes oktató. Nekem, akinek mindent nehéz megtalálnom egy ilyen gépen, semmi frusztrációm nincs, hiszen Peti szerénysége és segítőkészsége átlendít a „hogyan készítsünk tökéletes espressot” első lépésein. Büszke vagyok, mert elkészítettem, s nem is én, hanem az egyik csoporttársam lecsap rá, s megissza. S még ízlik is neki. Nos, büszkeségtől dagadó mellkassal zárom a délelőttöt, s indulok el a többiekkel az étterem felé ebédelni.


Ebéd után mindenki vidáman nevetgélve issza meg a jól megérdemelt, fene sem tudja már hányadik kávéját aznap, amikor következik a következő, kicsit nehezebb feladat. A tökéletes tejhab. Hm…már látványra is bonyolultabbnak tűnik, hiszen sok dologra kell egyszerre figyelni. Pár gyakorlott társamat még végig nézem, hogy készítik el a tejhabjaikat, amikor bátorságot veszek magam, bemegyek a pult mögé Petihez, s elkészítem a saját tejhabomat. Siker! Peti és mindenki más is megdicsér.
Lemegy a tejhab-kör, mindenki elkészíti a sajátját, jöhet a cappuccino. Most ötvöznünk kell, amit már eddig tudunk. Tökéletes espresso-t kell főznünk – persze, minden apró mozzanattal együtt, amire én úgy gondolom, már felére sem emlékszem -, majd el kell készíteni a cappuccino-t. Mindenkinek sikerül.
Sok finom fekete készül, s szerencse, hogy van még oktatás az épületben, hiszen vígan kortyolgatják a „műveinket” a szomszéd teremben lévő szakácsok, akik éppen olasz ételeket készítenek. Pont jól illik hozzá egy olasz fekete.


Végül jön a szó szerinti „fekete leves”, a café latte. Annak ellenére, hogy az ember azt hinné, mennyire egyszerű elkészíteni, hát, közlöm, nem. Nem mindegy, hogy készíted el a tejet, nem mindegy mikor és milyen magasságról és sebességgel tölti az ember a feketét a tejbe, hogy tökéletesen nézzen ki. Amikor Peti bemutatja nekünk, mielőtt mi is egyenként elkészítenénk a pult mögött a sajátunkat, úgy gondolom, itt el fogok hasalni. Kivárok pár ügyes és kevésbé ügyes megmérettetést, majd összeszedem a bátorságom.
Peti most is türelmes, kedves és segítőkész. Látja rajtam, hogy már a fekete lefőzésénél remeg a kezem. Végig ott áll mellettem, nem szól, csak kedvesen mosolyog. S ez a bíztatás épp elég ahhoz, hogy megszülessem életem első café latte-ja. Büszkeségem határtalan. Nem iszom meg, mert nem szeretem, inkább csak hosszasan nézegetem, s igyekszem megjegyezni minden mozdulatot.


A végén egy kis show következik. Peti megtanítja nekünk, hogyan készítsünk a cappuccino-ra szívet és Eszterházy-mintát.


Eltelt a nap, mindenki megkapta a maga oklevelét. Mától alapfokú barista vagyok. Már nem csak egyszerűen kávébarát. De egy kicsit a tudósa is. Mielőtt hazaindulnék, elgondolkodom azon, hogy nagyjából 6 kávét ittam meg egy nap alatt, s nincs semmi bajom. Hol lehet a titok? Persze, nem okoz túl nagy meglepetést a válasz. Hát persze, hogy a minőségben. Amit már András elmondott az elméleti részben, s amit még hozzá tudok olvasni abban a vaskos nyomtatott anyagban, amit az oklevéllel együtt vehettem át, válaszként szolgál arra a kérdésre is, hogy lehet-e, s ha igen, akkor miért és hogyan lehet egy nap alatt 6 kávét meginni, s utána este mélyen aludni.
Aki nem hiszi, járjon utána. Minden hónapban várja az érdeklődőket a Metró Vevőakadémia nem csak barista képzésekkel. 

________________________________________________________
2012. október 27.: Bor és jazz az izsáki Vino Étteremben



Sűrűn járok Budapesten gasztronómiai programokra, de mindig jó érzés tölt el, ha vidéki rendezvényen vehetek részt. Valahogy más a hangulat. Az emberek többsége ismeri egymást az esten, így sokkal közvetlenebb minden. Más a pince atmoszférája, más a vendéglátás, vagy inkább nemes egyszerűséggel, barátlátás.
Ezen a szombat estén sem történt másképp Izsákon, a Vino Étteremben
Gyertyák az asztalon, melynek fénye megcsillant az étkészleten, fehér abrosz, tökéletes, de visszafogott teríték. Szépen öltözött emberek boldogan köszöntötték egymást. Érződött, hogy barátként fogadják azt a betérőt is – jelen esetben engem -, aki összesen egy embert ismer a társaságán kívül. De mégis valahogy minden olyan otthonos volt.


S innentől az egész este egy olyan atmoszférában zajlott, amelyet csak a vidék tud adni. Az est borásza a mi asztalunknál kapott helyett, s kb. 5 perc után úgy beszélgettünk és nevetgéltünk, mintha már régi ismerősök lennénk.
Majd elindult a kóstoltatás.


Lehmann Tamás, a Tolnai Borvidéken belül, Dúzson található tulajdonosa maga mutatta be a borokat, s minden asztalnál megállt pár szót váltani a vendégekkel az éppen aktuálisról, először egy 2010-es Portugieserről. A bor kellemes volt, sötét és illatos, jó indítás volt az előételhez. Amíg mindenki csendesen iszogatta a borát megtudtuk, hogy Tamás a pincészetet az apukájától vette át, hiszen a pályafutását 1972-re lehet tenni a borászatnak. 6 hektáron foglalkoznak 6 szőlőfajtával, melyből 5 fajta bor lát napvilágot, köztük a „kástélyos” is, melyet Tamás kékfrankos szőlőből készít. A kástélyos bort más néven siller bornak is hívják. 1584-ben lehetett róla először olvasni ezen a néven, előtte „vinum rubellum kastelly” néven volt ismert ez a borfajta. Majd a németek úgy megszerették, hogy siller – shciller: csillog, ragyog – névvel illették, hiszen ez a bor ízében egy kiváló roséra emlékeztet, színében pedig inkább a vörösbor felé hajlik, olyan, mint egy sötétpiros rosé. De itt véget is ért az érdekes történet, hiszen sürgő pincérek hada lepte el a pincehelységet, s megérkezett az első fogás. Sonkás kanapé kéksajt krémmel.


S hogy a vendég, játékos keretek között jegyezze meg az est borait, kapott mindenki egy üres borjegyzetes tömböt és egy ceruzát, ahova feljegyezhette magának az érdekességeket. S mindenkinek volt hasznos információ, hiszen mindenki jegyzetelésbe kezdett. Minden asztalnál nevetgélés volt hallható, hiszen az egymástól való érdeklődés és a néha már-már a valóságtól egészen távol eső információk megosztása nevetésre sarkallt mindenkit.
A hangulat fokozásaként, egyszer csak a színpadra lépett a kiskőrösi Szürkeverebek együttes, akik reggie jellegű jazz zenét játszott. A lábak az asztal alatt apró dobogásba kezdtek, mindenki gyorsan átvette ezt a remek kis ritmust, s a zenekar csak játszott és játszott, egészen az est végéig.


Így tehát akkor is, amikor a főfogás az asztalra került. Hatalmas sültes tálak érkeztek, rajtuk őszi kacsatoros vörösborban párolt birsalmával és zöldséges burgonyafészekkel


Őszinte leszek, lenyűgöző látvány volt. A gyertyafényben megcsillant a sült kacsa piros bőre, ami még sercegett, ezzel is még emlékezve a sütőben töltött elmúlt órák feledhetetlen élményéről, a birsalma illata betöltötte az asztalunkat és szorosan összekapcsolódott a szomszéd asztal illatáradatával. Majdnem elfelejtettem enni, annyira lenyűgözött a látvány. Utoljára a nagymamám asztalán láttam pont ugyanilyet. A borász hangja térített vissza a jelenbe, aki máris konferálta a kacsához általa legjobban illő bort, egy 2008-as Merlot Kékfrankos Cuvée-t, melynek összetétele 80% merlot és 20% kékfrankos.
Az est fénypontja mégis számomra a desszert volt. Csokoládés piskótatorta szelet érkezett chilis csokoládéval és feketecseresznyével


Az aszalt feketecseresznyét a pincért kicsit felfőzte naranccsal, gyömbérrel, limemal és még néhány titkos összetevővel, melynek összhangja a 2009-es Cabernet Sauvignonnal maga volt a tökély. A süteményt gyorsan befaltam néhány korty borral, s ezt követően átadtam magam a feketecseresznye és a sauvignon tökéletes elegyének.
Az est kellemes beszélgetésbe torkollott, ahol már mindenki mindenkivel szót váltott. Az étterem tulajdonosa, Prikkel László sétált az asztalok között, s ott állt meg, ahol beszélgetni szerettek volna vele. Egyszóval, minden asztalnál. Én is éltem a lehetőséggel, s feltettem neki pár kérdést erről a borvacsora rendezvénysorozatról, hiszen nem ez volt az első és nem is az utolsó.
Az első ilyen este 2004-ben volt, azóta szinte minden hónapban van érdeklődő, hiszen a borok és az ételek mellett mindig más érdekességgel várják a vendégeket. Volt már irodalmi est, képzőművészet, vagy hallani lehetett – s persze kóstolni is – pezsgőkről vagy éppen pálinkákról, fény derült a parafa dugók elkészítésének titkára is, de volt már, hogy olaszokkal vívtak tésztapárbajt az étterem séfjei, ahol a vendégsereg egyben zsűri is volt.
Nyáron, ha tehetik, kivonultatják a rendezvényt az étterem belső udvarára, ahol három nagy diófa alatt egy szép kemence várakozik arra, hogy ő legyen a program főszereplője, s nem ritka, hogy élnek is ezzel a lehetőséggel a tulajdonos és barátai. Nemrég volt rá példa, hogy három olasz séf állta körül a kemencét és pizzát sütött a vendégeknek finom borok és igazi olasz zene kíséretében. Mi sem lehet kedvezőbb egy remek, nyári estén?
Őszinte meglepettséggel hallgattam, hogy Izsák lakói mennyire nyitottak az újdonságokra, de László megnyugtatott, hogy azért nem annyira, mint ahogy én gondolnám. Itt messze nem lehet váltott étlappal dolgozni, vagy bonyolult gasztronómiai fogásokat az asztalra tenni, hiszen a közönség itt még másra vágyik. Fontos nekik az, hogy találkozzanak az otthonuk ízeivel, s az est végére jóllakjanak. De szerinte nincs is ezzel baj, hiszen a vidék mindig más volt és más is marad, mint a főváros, de szerencsére azért valamilyen szinten már itt is nyitottak az emberek a változásra. Nevetve mondja, hogy éttermi kereteken belül túlléptek már a rántott húson.
László elmondása szerint Izsák fejlődő hely. Több kisebb rendezvényre lehet elmenni hétvégenként, valamint, egyre jobban kezdik szorgalmazni a kiállító terek és vendéglátó egységek a közös munkát, hogy az ide látogatók akár 1-2 napot is szívesen eltöltsenek Izsákon.
De addig is, amíg az összefogás nem alakul ki teljesen a községben, a borvacsorákról nem kell lemondani. Legközelebb december 8-án várja az étterem a vendégeket, ahol ismét remek zenei program, finom falatok, s a Vesztergombi Pincészet kiváló borai mellett lehet készülődni a Karácsonyra.
Így működik ez vidéken! Öröm volt számomra tapasztalni, hogy az emberek érdeklődőek a régi ízek mellett az újdonságokra is, öröm volt látni, hogy a vendéglátó mennyire szívén viseli az est hangulatát, s külön öröm volt része lenni ennek a felszabadult, vidám, és finom ételekkel és italokkal bővelkedő vacsorának. Mindenkinek csak ajánlani tudom! 

________________________________________________________
2012. szeptember 7-9.: Street Food Show a Hold utcai Vásárcsarnokban


Lezajlott hát az első Street Food Show, melyről megoszlottak a vélemények. Én abba a csoportba tartozom, aki jól érezte magát, s nem zavarta, hogy fél órát kellett sorba állnia a feljutásért. Igaz, én baráti társasággal mentem, sorban állás közben is beszélgettünk.
Mindamellett, hogy ezt jövőre a szervezőknek figyelembe kell venniük, azt tudom mondani, hogy pont ennek köszönhetően volt kényelmes a közlekedés az emeleten, a rendezvény helyszínén - nekem, aki nem voltam babakocsival, mert ahogy elnéztem, a kisbabások kicsit megszenvedték a fenti tartózkodást is -. Ez egy dologra enged következtetni. A rendezvény jó volt, mégpedig nagyon jó. A célját nemhogy elérte, de túl is nőtt rajta.
Tartalomból nem volt hiány. Volt itt minden ami kellett. Ennivaló, innivaló, ismerős arcok, új ismerősök. Valahogy pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Olyan utcán evős. Én jövőre is ott leszek!
Íme néhány kép erről a hétvégéről azoknak, akik nem jutottak el, nem állták végig a sort, vagy egyszerűen csak szeretnének fotókat látni:

 Amikor áll a sor...
 Selectfood Alíz zseniális portugál sütije...
 Halpiac
 A csigáim egy kis tengeri spárgával...
 Már jön is a csiga...
 Fragola....
 Misi, a Pék
 Remek olívaolajak
 A legfiatalabb fakanálforgatók...
 Wang mester
 Nem Wang mester sushi-jai, de ettől még őrölt finomak voltak
 Amikor a bloggerek főznek...sokadik felvonás után és sokadik felvonás előtt
 Egy remek prosecco....Spazio Caffe ManueL
 A malac füle...szintén Spazio
 A görög....
 Lángos....
 Verhetetlen hamburger...
 Kézműves sör
Limarás Marcsi sütitésztája még atombombafelhő képében :-D


________________________________________________________
2012. június 11.: Egy hamisítatlan orosz est a Miele Főzőiskolában


Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra az egyik legjobb főzőiskola a Miele. Nem először jártam ma este ott - s remélhetőleg, nem is utoljára :-D -, s ellátogattam már más helyekre is, így van mihez viszonyítanom. Tágas tér áll rendelkezésre, mindig vidám társaság, s nem utolsó sorban, mindig valami egészen izgalmas világba "utazunk" abban a pár órában.

Oroszország nekem mindig misztikus volt. Lehet, túl sok orosz regényt olvastam - s teszem azt a mai napig -, hiszen azokban az irodalmi művekben mindig van valami hátborzongatóan sejtelmes. Nem csoda hát, ha ezt rávetítem a gasztronómiájukra is....vagy mégsem? A gasztronómiájuk az országgal együtt lehetséges, hogy mégiscsak sejtelmesen izgalmas? Ezt mindenki döntse el maga.
De mindezeken kívül köztudott, a konyhák terén nálam a második helyen az orosz gasztronómia áll.
Ma este pár olyan jellegzetes orosz ételt készítettünk el, ami mindenki konyhájában megvalósítható, hiszen semmi olyan extra hozzávalót nem tartalmaz, melyet ne tudnánk könnyen bárhonnan beszerezni. S mégis, ezeknek a párosítása egészen egyedülálló ízélményt eredményez végül, letisztult, tiszta ízek kerülnek a főzés végén az asztalra.
Kis Sándor, a Miele Főzőiskola vezetője néhány finomítást becsempészett ezekbe a tradicionális receptekbe, de mivel volt a társaságban este egy orosz származású lány, s ő azt mondta, hogy minden pont olyan volt, mint náluk otthon, így nyugodtan állíthatom, Sanyi jó munkát végzett ezekkel a kis változtatásokkal, hiszen az ételek autentikus mivoltát egy pillanatig sem zavarták. De nézzük meg, miről is volt szó ma este - 6 személyre, amiből 7 személy is bőven jól lakott :-) -.

1. Pelmenyi




Hozzávalók a tésztához: 
- 2 pohár liszt 
- fél pohár víz vagy tej - tejet a zöldséggel töltött pelmenyihez használnak - 
- 1 tojás
- 1 kávéskanál só
Hozzávalók a töltelékhez: 
- 20 dkg marhahús
- 20 dkg sertéshús
- 2 fej vöröshagyma
- só, őrölt bors

Elkészítése
 A lisztet átszitáljuk, kis halomban a gyúródeszkára tesszük, közepén mélyedést csinálunk, beleöntjük a megsózott vizet (vagy tejet), a tojást, és leves tészta keménységűvé gyúrjuk. Letakarjuk és 25-30 percig pihentetjük. A töltelékhez a húst a hagymával együtt megdaráljuk, sózzuk, borsozzuk, beleöntünk kb. ½ dl hideg vizet, és jól kikeverjük. Lazábbnak kell lennie, mint a fasírozott masszájának. A tésztát 1-2 mm vastagságúra kinyújtjuk, kis pohárral (vagy közepes nagyságú pogácsaszaggatóval) kiszaggatjuk. Mindegyik korong közepére kis halmot teszünk a töltelékből. A tésztaszéleket összehajtjuk és jól összenyomkodjuk, majd a két véget is egymáshoz nyomjuk, hogy „fület" kapjunk. A pelmenyit meglisztezett deszkára tesszük, és hideg helyen kb. ½ órát pihentetjük, hogy kissé megszikkadjon. Ezután forrásban lévő sós vízbe tesszük, és 8-10 percig főzzük. A vízből szűrőkanállal kivesszük, és tejföllel, olvasztott vajjal vagy enyhe ecettel önálló főételként tálaljuk.
- Megjegyzem, az orosz származású lány édesapja még megsüti a pelmenyit főzés után, s fokhagymából és ecetből készít hozzá öntetet. -

2. Borscs leves


Hozzávalók
- 10 dkg cékla
- 10 dkg fejeskáposzta
- 5 dkg sárgarépa
- 20 dkg marhaszegy
- só
- bors
- 4 dl tejföl
- 0,5 dl olaj
- 5 dkg vöröshagyma
- 1 fej fokhagyma
- 1 dl paradicsomlé
- 3 csomag kapor
- 3 cl ecet
- 5 dkg burgonya
- 3 dl húsleves vagy alaplé
- fekete rozskenyér 

Elkészítés 
A zöldségeket megtisztítjuk, és vastag metéltre vágjuk. A hagymát feldaraboljuk, olajon megfonnyasztjuk. A marhahúst apró kockákra vágjuk, és megpároljuk a hagymán. Borsozzuk, majd adunk hozzá fokhagymát.
A metéltre vágott sárgarépát megpirítjuk forró olajon, és a megpuhult húshoz adjuk. Felengedjük húslevessel vagy alaplével úgy, hogy bőségesen ellepje, majd megpirítjuk a céklát is, és a leveshez adjuk.
A metéltre vágott fejeskáposzta is a levesbe kerül, ezt követi a burgonya, majd a paradicsom, a finomra vágott kapor, végül az ecet.
Lassú tűzön főzzük, míg a zöldségek és a hús megpuhulnak. Tálaláskor fekete rozskenyeret és tejfölt adunk hozzá.

3. Scsí leves


Hozzávalók:
- 500 g marhahús,
- 500 g fejes káposzta vagy 250 g édes- és 250 g savanyú káposzta,
- 200 g vegyes zöldség,
- 1 hagyma,
- 2 evõkanál vaj,
- 1 evõkanál sűrített paradicsom,
- 1 burgonya,
- só, bors, babérlevél.

Elkészítés
A húsból és a zöldségbõl a liter vízzel húslevest főzünk. A karikára vágott hagymát és a finomra gyalult fejes káposztát vagy savanyú káposztát a vajban megpároljuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, felöntjük a leszűrt húslevessel, beletesszük a babérlevelet, fűszerezzük borssal, s amikor a káposzta már majdnem puha, hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát és a marhahúst, és addig főzzük, míg a burgonya meg nem puhult. Készülhet a scsí. Egyes vidékeken csak fejes káposztával, máshol csak savanyú káposztával készítik, de legízletesebb vegyesen.

4. Szirnyiki (orosz túrólepény)


Hozzávalók: 
- 75 dkg tehéntúró, félzsíros
- 3 db tojás
- Só
- 6 csapott evőkanál liszt
- 6 evőkanál étolaj
12 kanál Sárgabaracklekvár - mi málnalekvárral ettük, de isteni volt - 


Elkészítés:
A túrót a tojással egy tálban jól elkeverjük, kevéske sót teszünk bele és annyi lisztet, hogy nem túl kemény golyókat tudjunk formálni belőle. A golyókat a sütéshez egy-másfél centiméter vastag korongokká lapítjuk, és kevés forró olajon mindkét oldalukat arany barnára sütjük.



Ha valaki otthon elkészíti ezek közül az ételek közül valamelyiket, vagy netalán mindet, maga is meg fogja állapítani, az orosz konyhába van valami abból a megfoghatatlan érzésből, mint amikor azt halljuk a jól ismert dalban:
"Hull a hó
Fú' a szél
Dimitrij Lénáról mesél
Hallgatom, s Lénát látom az ágyamon
Akkor még várt s a trojka szállt a friss havon

Az volt a tél
Szörnyű tél
Dimitrij legendát mesél
Hallgatom: Léna eltűnt egy hajnalon
Többé nem várt, s a trojka állt a friss havon

Hull a hó
Fú' a szél
Dimitrij Lénáról mesél
Hallgatom, s Lénát látom az ágyamon
Akkor még várt s a trojka szállt a friss havon." 

Valahogy az egész olyan....oroszos és roppantul finom, csak ajánlani tudom. 
Köszönet a ma estéért Kis Sándornak a Miele Főzőiskola séfjének amiért meghívtak erre az estére...is :-D! 

Ui.: S végül egy apró kis személyes kép, amilyen eddig még nem készült, Karesszal, életem párjával -s persze Sanyival :-D - együtt főzünk :-D


_________________________________________________________
2012. június 8.-10.: VIII. Budai Goumet Fesztivál

A Budai Gourmet hamarosan - vagy már nem is hamarosan - az ország legnagyobb gasztronómiai rendezvénye. Bárkinek bármilyen köze is van a gasztronómiához, ezt a rendezvényt egész évben várja. Mindenki más ok miatt. Én is. Nekem mindig céljaim vannak ezzel a rendezvénnyel. Szeretnék valami olyat megkóstolni, amit a hétköznapokban valami oknál fogva nem sikerül. Hiszen ezen a rendezvényen nem csak az érdeklődők vannak ott "mindannyian", hanem a kiállítók is. Az összes étterem, kávézó, stb. ami valamit is szeretne komolyan tenni a magyar gasztronómia világában, ezen a hétvégén szabaddá teszi magát, s nyitástól zárásig a helyszínen van és próbál mindent megtenni azért, hogy a több ezer látogató minden igénye kielégítésre kerüljön.

Nekem az idei évben három tervem volt összesen. Lett volna több is, de egyedül vasárnap jutottam ki a rendezvényre néhány órára. De, a terveimet teljesítettem.

1. Arany Kaviár Étterem


Mindenki tudja aki ismer, hogy nálam az olasz konyha szent és sérthetetlen. De első hely csak úgy tud kialakulni, hogy mögötte már ott várakozik a második hely. Ami nálam az orosz kulinária. S ebből ma Magyarországon a legkiemelkedőbb az Arany Kaviár Étterem.
Több választási lehetőség volt, kaviárok, levesek, saláták, de én egy igazi klasszikus választottam, a sertéshúsos pelmenyit, ami igazából nem más, mint az oroszok "tortellinije".

 Készül a pelmenyim.

 S már tányéron is van.

Így néz ki belülről a töltelék.

A pelmenyi tehát nem más, mint hússal - ez esetben sertéshússal - töltött tészta tejföllel és petrezselymes-vajas öntettel. Nem csalódtam az ízében. Természetesen, az ára itt is elég magas volt, ahogy az étteremben is az lenne, de hiszen ez a Gourmet, itt az ember nem törődik ezzel.




Ahány ember van, annyi fajta macaront szeret. Én már nagyon sokfélét megkóstoltam, s egy dolgot bizton állíthatok, számomra a macaron édes. 
Én anno ebben a főzőiskolában tanultam meg elkészíteni ezt a nem mindennapi édességet, így akárhányszor macaront eszek, mindig eszembe jut ez a kis társaság, akik nagyon finoman készítik el ezt a desszertet. Alapreceptjük a híres mester, Pierre Hermé remeke, de az ízek már nagyon sajátosak. S az idő őket igazolja. Ebben a három napban mint kiderült, mást sem csináltak, csak gyártottak, árultak, gyártottak, árultak. De nem is csoda, hiszen ami finom az finom, az ő macaronjuk pedig az. 

3. Jean-Marc Notelet párizsi séf és étterem tulajdonos és francia fűszermester improvizációja


A fűszereket nagyon szeretem, de szerintem mindenki, aki a konyha világában él. A fűszerek adják az étel ízét, illatuk, zamatuk történeteket mesélnek kertekről, évszakokról, országokról. S amit Jean-Marc produkált a színpadon Harmath Csaba tolmácsolásában, az egészen mindennapi volt. 

Harmath Csaba és Jean-Marc Notelet

A fűszerek a szemünk láttára váltak illatos, ízes ételekké, olyan ételkölteményekké, melyeket nem mindennap kóstolhat az ember. Volt itt répa zabaglione öntöttel, káposzta málnaecettel, volt fürj és volt kacsa - franciásan, vagyis szinte véresebben mint a rose - vaníliával és pirított mogyoróval. De ez természetesen így önmagában nagyon egyszerűen hangzik, de képzeljük el, hogy ebben az ízorgiában sokkal de sokkal több fűszer belekerült, mint amit én most csak hevenyészetten leírtam. Nem mernék pontosságba bocsátkozni, hiszen az összetevők listája több volt, mint rengeteg és érdekes. Viszont az eredmény tökéletes volt. Jean-Marc igyekezett a magyar közönségnek elmagyarázni a francia konyha alapvető gondolatvilágát, vagyis a fűszereket melyek a fejre hatnak, valamint azokat amelyek a szívre hatnak, s végül az alap fűszerek világát. Hiszen a fűszer, ahogy már az elején is írtam, sokkal több, mint egy növény egymagában. Sokkal mélyebb és hosszabb története van. 

 Répa.

Kacsa.

De természetesen az idei Gourmet is ennél sokkal többről szólt, hiszen ahogy említettem, volt itt minden. Néhány kép a teljesség igénye nélkül a mai napról:

 Egy kis kemencés sütögetés.

 A díszlet is magáért beszél.

 Utcarészlet.

 Készül a pastrami, az amerikaiak híres "marha hamburgere".

Egy limonádé sosem árt a melegben...citrommal és mentával. 

S a fesztivál záró eseménye: Segal-Bíró pacalpárbaj és szócsata :-D.
- A kép Mautner Zsófi oldaláról származik -

Számomra ez a rendezvény ugyanolyan élmény volt, mint a tavalyi. Jövőre is ott leszek. Aki teheti, mert érdeklődik a gasztronómia iránt, jöjjön el jövőre. Aki nem érdeklődik csak enni szeret, az is jöjjön, hiszen ami itt nem található meg, az nagy valószínűséggel nincs is. :-D
_________________________________________________________
2012. május 01-03.: II. Budavári Libamáj Fesztivál....zöld dió sziruppal

A 2011-es év után idén is megrendezésre került - sőt, még ezekben a percekben is tart - a Budai Várban a Libamáj Fesztivál.


Ha valaki azt hinné, hogy ez egy grandiózus rendezvény, az sajnos csalódni fog. Kis területen lehet mindössze ezekhez a finom falatokhoz hozzájutni, de ha kicsit jobban belegondolunk, azért a libamáj nem is a legolcsóbb ételek közé tartozik.
S persze mindennel lehet kóstolni amit elénk tesznek.
Nekem a legjobban zöld dióval és szirupjával ízlett. Ezt a terméket most kezdik forgalomba hozni, Budapesten már néhány helyen lehet kapni, s nagyon jól megy szárnyasokhoz. A zöld diót még zsenge állapotában szedik le, s utána egy titkos eljárással :-) alakítják ki ezt a nem mindennapi ízű terméket.

Zöld dió tepertővel

S így néz ki üvegben

1.490 Ft-ért lehetett venni, s a sor engem igazolt, másodszor már alig jutottam a pulthoz. Mindenki arról áradozott, hogy sült libával és/vagy libamájjal milyen zseniális is a dió, s csak vásárolták és vásárolták.
De aki mégis más ízekre vágyott, az ehetett finom édességeket is,


vagy libamájas fagylaltot a Pataki Cukrászdánál - nem mondom, hogy a kedvenceim közé fog tartozni, de egyszer ki kellett próbálni -,


de kapható volt különböző kézzel készített sajt is, amelyből egy kis adagot pohárban is lehetett vásárolni, így mindenből lehetett egy kis ízelítőt kapni,


s kiváló Ghaurved mustárt is lehetett kóstolni, ami 200 éves recepten alapult.


S ha valaki családdal érkezett? Nem volt probléma, hiszen a legkisebbeket animátorok szórakoztatták, míg szüleik végigjárták a kis faházakat.


S persze liba és kacsa volt minden mennyiségben és formában:




Annak ellenére, hogy esőre állt az idő, s viszonylag hűvös is volt, sokan eljöttek erre a rendezvényre. Így szerintem elmondható, hogy hiába volt kis területen a rendezvény, elérte a célját. A libából készült termékeket még közelebb hozta az emberekhez.



 Volt egy kis jó kedvre hangoló zene is,

 s persze kézi készítésű népviseleti termékek is,

hogy az élő libákról már nem is beszéljek :-D.
_________________________________________________________
2012. március 20.: A titokzatos macaron tavaszköszöntő napja már Magyarországon is - 2012. március 20.: Macaron Day

Minden 7 évvel ezelőtt kezdődött Párizsban. Pierre Hermé macaron napot indított, vagyis a "du Jour macaron"-t, ami a tavasz érkezését volt hivatott ünnepelni. Lényege a macaronok ingyen fogyasztásában testesült meg nem kevés ember örömére.  Hamarosan a jogot átadta a L'Assotiation Relais Dessertnek, mely egy társulás, Pierre Hermé elnökségével. A cél jótékony volt. Felhívni a figyelmet a jótékonykodásra, hiszen maga a társulás a ritka betegségek támogatásra létrejött alapítvány volt. Mégpedig úgy, hogy ingyen macaront lehetett enni, ünnepelni ezzel az ezer színű kis finomsággal a szintén ezer színben pompázó tavaszt, de illet a jótékonyságra kirakott dobozba némi "ellenszolgáltatást" is tenni. Az első év adományait az autisták javára gyűjtötték össze. - Bővebb információ franciául: http://www.jourdumacaron.com/jourdefete.html -


Majd évekig viszonylagos csend következett. 
Egészen addig, amíg Adriano Zumbo, a saját magáról elnevezett pastissier tulajdonosa gondolt egyet a messzi Ausztráliában, s 2009-ben úgy döntött, beírja születésnapját a gasztronómia történelmébe.
Mivel az impozáns kis édességüzletében macaronokat készít és árul az édestől a sósig 60 féle ízben és ki tudja hány formában, nem volt kérdés, mivel fogja ezt a történelmi tettet elkövetni.
Kitalálta újból a macaron napot, vagyis a Zumbaron Day-t. Meghirdette, s az adott napon, 2009. március 20-án hömpölygött a nép az üzlete előtt, hiszen az ingyen kapható macaron ötlete mindenkit csábított.


S hogy, hogy nem, a fiú ötletét siker koronázta. Olyannyira, hogy két évre rá, azaz 2011-ben már New York után - aki 2010-ben csatlakozott a sikeresnek tűnő kezdeményezéshez - Párizs és Anglia nem kisebb neveket sorakoztatott fel egymás mellett, mint Pierre Hermé (Franciaország), Francois Payard (New York) - a Francois Csokoládé Bár és Francois Payard Pékség tulajdonosa - vagy Jamie Oliver (Anglia). S ma már ünneplik a tavaszt a macaronnal Japántól egészen Brüsszelig mindenhol, ahol az emberek szeretik és szívesen fogyasztják ezt a nem mindennapi kis édességet - s hol nem szeretik és fogyasztják szívesen? :-) -. Ez tehát siker!
S 2012-ben Magyarország, Budapest is beállt ebbe a nem mindennapi sorba.


Magyarországon az Eiffel-téren található U26 Bisztronómiai Fakultáció adott otthont az eseménynek. Ahol szintén nem maradt el a siker. 17 órakor nyitotta meg kapuit a rendezvény, de már 16.30-kor a körúton is látni lehetett a sor végét - míg az elejét nem igazán -.


S miután a tömeg beszabadult - valljuk be őszintén, méretében eléggé alul kalibrált - a helyszínre, megindulhatott a kóstolás.


Kóstolni lehetett édes, sós, kerek és szögletes macaronokat, minden színben és ízben. A kiállító cégek készlete pillanatok alatt minimálisra, majd nullára redukálódott. Aki nem érkezett időben, volt, hogy lemaradt a kóstolási lehetőségek tárházának bizonyos részéről.
S az ízeken kívül, a látvány is magáért beszélt, mellyel a készítő cégek próbálták ezt a nem mindennapi finomságot még kecsegtetőbbé tenni a látogatóknak.











S az est fénypontja vitathatatlanul a macaront készítők versenye volt. A zsűri nagyjából 18 órakor látott munkához, s kisvártatva meg is született az eredmény,


mely így nézett ki:
1. helyezett: a szinte ismeretlen Royal Croissant macaronja, mely a Mammutban a Mach mellett, az Október 6. utcában a Bestsellers melletti pékségben és a Francia Iskola mellett árusítja - most már nyugodtan mondható - díjnyertes finomságait
2. helyezett: Zazzi citromos macaronja
3. helyezett: Villa Bagatelle libamájas újítása
S az amatőrök közül Balogi Csilla bizonyult a legjobbnak yuzus-csokoládés macaronjával, mely egyben az egész mezőnyt verte.

Összességében tehát elmondható, a macaron nem csak édesen, de sósan is képes elvarázsolni az embert nem csak külföldön, de már Magyarországon is.
De, hogy mi lehet ennek az apró kis ropogós finomság sikerének a titka, az továbbra is titok marad, ki tudja meddig....talán a tavasz?....talán. Lényeg, hogy egy nemzetközi édes kezdeményezés édes részesei lehetünk :-).
____________________________________________________________
2012. március 8.: Ehető képek éjszakája a Szépművészeti Múzeumban 

2012. március 8-án nem csak a nőknek, hanem minden látogatónak nagy meglepetéssel és nem mindennapi estével kedveskedett a Szépművészeti Múzeum.
A Reneszánsz csarnokban Winkler Nóra 



ötletes programja fogadta nem csak a nagyokat


 hanem a kicsiket is.


 Mindenki elkészíthette a saját, ehető festményét. Egy kiválasztott festmény egy részletét lehetett színes cukormasszából piskóta tetejére elkészíteni, s utána boldogan fel is lehetett falni.
Nórának annyira megtetszett az én, 3 éves gyerek szintjén tökéletesen elkészített művem J, hogy mielőtt megettem, lefotózta magának.

(remélem, mindenki felismeri az alsó sorban a névjegyem :-) )

Ha a terem végébe néztünk, hatalmas tömeget fedezhettünk ott is fel.


Ez nem is csoda, hiszen csokoládé kóstolóval várta a látogatókat ChocoMe



majd mellette Fűszeres és a Konyha-szigetek Gasztroműhely Anikója kínálta a közönséget keleti fűszerezésű finomságokkal.


Majd ha már a keleti konyha világát végigettük, egy kis lekvárral és chutney-vel próbálkozhattunk az Enni Jó Lekvárok készítőinek jóvoltából.


S a sort Giu - Giuseppe Scaricamazza -  zárta a kiváló minőségű olíva olajaival és akár 10 éves balzsameceteivel.


Majd 19 órakor a sokak által várt program is kezdetét vette. Mautner Zsófi, a tőle már megszokott kedves, vidám, de tartalmában mégis rengeteg gasztronómiai információt tartalmazó előadása most is, mint mindig, telt házzal zajlott.


Azt gondolom, Zsófi asztala mindent elmond arról, milyen is ő és az ő gasztronómiája valójában.


További megtekinthető programok voltak az este folyamán:
18.15 és 19.45 Festmények, korszakok, étkek és asztalok - Kiss Angéla (olasz, német és flamand gyűjtemények) -
18.45 és 20.15 Bort, búzát, békességet! – Deme Edina - (spanyol gyűjtemény)
19.30 és 20.45 „Adassék neki ezer kenyér” – ételek és italok a túlvilágon – Dembitz Gabriella (Múmiák testközelben kiállításon)
20.00 Vendég tárlatvezetőnk: Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője - (holland gyűjtemény)
18.30. Guided tour in English! „Delicious Food”  by Kata Kerenyi

Ui.: S mi van olyankor, amikor "akasztják" a fotóst? Hát, ez:

:-), Rozmaring&Csokoládé eszik 

___________________________________________________________
2012. február 3.: Ha péntek, akkor hal - Fish Fridays megnyitó meghívott gasztro bloggereknek és a szaksajtónak Szabó Péter halszakértő chef vezetésével

(A Miele Főzőiskola Szabó Péter halszakértő chef vezetésével minden második pénteken tart kurzust Fish Fridays címmel. Érdeklődni a Miele Főzőiskolában lehet a részletekért.)


Ha alaposan szemügyre vesszük a magyar gasztronómia "nagykönyvét," rá kell jönnünk, nem bővelkedünk halas ételekben. S ebből kifolyólag, eléggé idegenkedünk is tőle. De mi lehet ennek az oka? Sokak szerint, hogy nincs tengerünk. Mások azért nem szeretik a halat, mert halízű. Vagy azért, mert úgy néz ki, mint egy hal. Számtalan választ hallhatunk arra miért is nem eszünk halat, de talán egyik sem annyira meghatározó, annyira pontos, hogy elfogadható lehetne magyarázatként. Talán ha nagyon rövidre akarjuk zárni ezt a kérdéskört, azt kell, hogy mondjuk, nem vagyunk hozzászokva. A hal sikamlós, furcsa a húsa, s mennyivel egyszerűbb gyorsan egy kis csirkehússal könnyíteni a lelkiismeretünkön, ha az egészséges étkezés jön szóba.
Pedig ha valami igazán egészséges, akkor az a a hal. Legyen az édesvízi, vagy tengeri, hal, vagy rák, vagy kagyló, vagy bármilyen ehető, vízi élőlény, nagyon egészséges. Segíti a koleszterinünket a helyén maradni, fehérjében gazdag, s még sorolhatnám. 
S nem utolsó sorban, ha megtanuljuk finoman elkészíteni, igazi élvezet lehet a család aprajának és nagyjának. 
A fent említett pénteki napon abban a szerencsében volt részem, hogy meghívottként én is részt vehettem ezen a rendezvényen. Hogy miért? Mert szeretem a halat? Vagy mert gasztro blogger vagyok? Talán mindkettő. Ami viszont fontosabb tény, hogy mi, magyarok elkezdtünk fejlődni a halfogyasztás terén. Nagy valószínűséggel - erre nincs biztos statisztikai adat - a fiataljaink elkezdtek világot látni, s ezzel az étkezési szokásaik is kibővültek. Elkezdtek többek között halat enni. S az úton egyre jobban haladunk. Szabó Péter halszakértő Magyarországon kiadhatta első könyvét a halakról és halas ételekről, s mellé elindított egy honlapot, ahol mindent meg lehet tudni ezekről az élőlényekről - www.voroshomar.hu -. 


A Miele Főzőiskola pedig útjára tudott indítani egy kurzust minden második pénteken, ahol a halkedvelők, halfogyasztók, hallal ismerkedők megtalálhatják a számításaikat, ahogy mi is megtaláltuk ezen a pénteken. Volt itt minden. Nem csak ehettünk, de bonthattunk is osztrigát, mely csodás, jéggel hűtött, citrommal illatosított ágyon várt ránk. Az osztriga remek étel. A tenger, a nyár, a napsütés minden apró kis emlékét magában hordozva, elhozza azokat az asztalunkra. S nekünk nincs más dolgunk, mint szó szerint beszippantani mindent a hihetetlen kemény páncéljából. 


A lazac már viszonylag ismert és fogyasztott halfajta Magyarországon. De ki gondolná, hányféle képen fogyasztható a sült lazacból készült krém?! Nézzük csak?
Hát itt van először is, amikor hidegen fogyaszthatjuk cukkinis kosárkában, némi kis kaviárral a tetején. 
Majd aztán itt van, amikor egyszerűen csak ráhelyezzük egy kis sült vajas tésztára....


...aztán természetesen bele is tudjuk csomagolni ebbe a tésztába.


Na, ez máris háromféle, káprázatos étel néhány szelet lazacból.
Hm...aztán itt van máris a szintén elég jól ismert óriás garnélarák. Mi sem egyszerűbb, mint feldobni a tűzhelyen egy vaslapra néhány remek garnéla nyársat...


... s tálaláskor az egészet megkoronázni egy gyors, görög joghurtos, korianderes és édesköményes salátával.


S máris elérkeztünk a következő ismerősig, amivel szintén nehezen tudunk bánni, ha kapunk belőle egy adagot azzal az utasítással, hogy vizsgáljuk meg jó-e, s ha igen, akkor készítsünk belőle egy gyors és finom ételt. Pedig ismerjük, valljuk be. Sőt, már elég sokan ettünk is belőle itt-ott, legjobb esetben egy remek tengerparti étteremben. Más dolgunk márpedig nincs is, mint megfőzni egy jó kis fehérboros lében, s készíteni hozzá egy chilis kókusztej mártást. 


Aztán persze vannak olyan halak, amelyektől a legtöbben csak vakargatjuk a fejünket, nézegetjük minden irányból, s halk imát mormolunk magunkban, hogy ne rontsuk el. Mert két halat sem lehet egyformán sütni, nemhogy az összeset. 
Egy ilyen például a doveri nyelvhal, mely joggal nevezhető a nyelvhalak királyának, minőségét  - ezáltal ízét - és árát tekintve mindenképp, vagy pedig a vajhal, melyet már ismerünk mi is, vagy legalábbis ismerünk valakit, aki már hallott róla. Pedig ezeket a különlegességeket is el lehet készíteni. S nem is nehéz. Egy kis párolás, egy kis serpenyős sütés, köretnek egy kis saláta és...mondjuk krumplipüré - amit mi magyarok csukott szemmel is el tudunk készíteni -, s máris egy nem mindennapi étel van az asztalon. 


S a lista végén ott a nagy Ő, az igazi kihívás. Ollóját csattogtatva, farkával vadul verdesve figyel bennünket egy élő homár. S itt abszolút elszabadul a félelem. Az állat él! Nagyon is! Viszont, el kellene valahogy készíteni. Még nem is az a legnagyobb kérdés, hogy mit, hanem, hogy hogyan?! Hogy öljük meg ezt a lényt úgy, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzuk neki. Hiszen ha fagyottan vesszük meg, csak nagyon távoli árnyéka önmagának. Egyszer, legalább egyszer ki kell próbálni frissen is. Aztán jön a segítő megoldás, s máris azon tűnődhetünk, mi készüljön szegény, rózsaszínre főtt, immár nem élő homárból. Nos, vegyünk egy tojást, egy kis brandyt, keverjük vele össze a páncéljából kiszabadított homárhúst, s töltsük vissza a páncéljába - ennek az eljárásnak a neve: thermidor - és egy kis parmezán sajtot reszelve a tetejére, süssük meg egy kicsit. 


Hát, így kell ezt valahogy csinálni kérem szépen! Nem megy elsőre, sőt, nagyon nem megy. De ezek, s még ennél több étel elkészítésében, megismerésében és megkóstolásában segít a Miele Főzőiskola és Szabó Péter halszakértő chef minden második pénteken a Miele Főzőiskola bemutatót termében. Megtanulhatunk kíméletesen bánni egy élő homárral egy remek vacsora érdekében, addig kopogtatjuk a fekete kagylót, amíg már álmunkból felkeltve is tudjuk melyik a jó, s melyik nem, s nem utolsó sorban, az elkészítések bőséges repertoárjával ismerkedhetünk meg.
Érdemes legalább egyszer elmenni egy ilyen rendezvényre, ha másért nem is, a saját egészségünk miatt. Hiszen Szabó Péter teljes palettát vonultat fel arról, miért is kell halat enni. S ha már egészséges, miért ne lehetne finom? 
____________________________________________________________
2012. január 20.: Vallás és hagyomány a konyhában már 3000 éve - egy este a kóser konyha világában


A zsidó, vagy más néven kóser konyha, több évezredes múltra tekint vissza. Sajátosságai a Biblia számos előírásában megtalálható, melyből a legtöbbet Mózes 5. könyve tartalmazza.
Mivel az elmúlt évezredekben a zsidók tartották magukat a gasztronómiában is a hagyományokhoz, ezért elmondható, ez a konyha tartalmazza a legtöbb előírást az ételek készítését és tálalását illetően.
Külön szabályok vonatkoznak a húsokra, melyből van tiszta és tisztátlan, külön szabályok vonatkoznak a zsírokra, a tejre.
Ha belépünk egy hagyományos zsidó konyhába, számtalan ősi szokás nyomait fedezhetjük fel. Hiszen ahogy a tejes és a zsíros edényeket a konyhaszekrény más-más részében tartják, úgy a páros edényeket és az étkészleteket is. De nem csak az edényekre jellemző ez a szétválasztást, hanem magukra az ételekre is. Egy zsidó konyhában a hűtőben is mindennek meg van a maga saját helye.
Ha megnézzük a konyharuhát, ott is felfedezhetjük ezt a szétválasztást. A húsok készítésénél használt konyharuha piros, míg a tejtermékek használatánál kék. Ha mosogatnak, s véletlenül nincs a mosogatónak két medencéje, akkor is külön kezelik a tejes és a húsos dolgokat. S ez a rend egészen a megterített asztalig követhető. Ugyanis, az asztalon más abroszt és szalvétát tesznek az asztalra zsíros és tejes étkezéskor.
Ebből máris következtethetünk a zsidó konyha alapszabályára: nem keveredhetnek a húsos és tejes dolgok. 

Amikor ellátogattam a Spinoza Étterembe, néhány tipikusan kóser ételt szolgáltak fel.
Az első fogás volt libaleves maceszgombóccal.


A szárnyasok a zsidó étkezés egyik alapjai. Mivel 3000 évvel ezelőtt, amikor Mózes megszabadta a zsidóknak mi a kóser étel, akkor megszabta azt is, mi nem az. S mivel a szárnyasok kósernek számítanak, s több fajtája is van, ezért a mai napig előszeretettel fogyasztják.
A macesz is a mózesi időkre vezet vissza. A macesz, vagy más néven pászka ugyanis a kovászolatlan termékekre vonatkozik. Annak a vallási és egyben történelmi időszaknak a hagyatéka ez, amikor Mózes népe, vagyis a zsidók elhagyták Egyiptomot, s menekültek hosszú időn keresztül. Mivel állandó mozgásban voltak, a kenyeret nem volt idejük megkeleszteni, így kialakult a kovászolatlan kenyér, a pászka. Ez nem más, mint víz és búzaliszt keveréke. 

Fő fogásként kacsasültet kaptunk kacsazsíros krumplival és lilakáposzta salátával. 


A kóser konyhában elképzelhetetlen az, hogy ne szárnyas zsírral készítsék azokat az ételeket, amelyekhez zsírt kell adni. Ma már azonban kezd elterjedni az olaj használata, de az például elképzelhetetlen a zsidó konyhában, hogy bármilyen húst vajban süssenek meg. Mert mint ahogy fent látható volt, alaptörvény a konyhában – ezt még azok a zsidók is tartják, akik nem olyan mélyen ápolják a hagyományaikat -, hogy a húst a tejes dolgokkal nem keverik.

S végül következett a desszert. Körtetorta macesszal. 


Ugyanis, a pászkát van úgy, hogy megszárítják és megőrlik, s ebből sütemény is készülhet. Ahogy ebben az esetben is történt.

A vacsorát egy kellemes, kb. 1 órás koncert követte a Sabbathsong Klezmer Band előadásában.
A zsidók zenéje, ahogy a gasztronómiája is, több ezer éves. Ebből kifolyólag, számos fajtája létezi.
Van történelmi zenéjük, liturgikus, nem liturgikus, van bibliai időbeli és pre-bibliai zenék, melyek az Egyiptomban töltött időben keletkeztek. S még sorolhatnám.
Majd, ha egy másik vonatkozásban nézzük, a zsidó zenét, meg lehet különbözteti úgy is, hogy az zsidók melyik ágáról beszélünk.
A klezmer zene például az askenázi zsidók zenéje, akik közül a legtöbben nyugat-európaiak. Ami azért érdekes, mert eredetileg a Kelet-Európában élők zenéje volt, de ahogy közlekedtek a világban, vitték magukkal ezt a zenét, s végül Észak-Amerikában alakult ki a mindezeket összefogó klezmer műfaj. Ez a műfaj nagyon kedvelt ma a világban, ezért folyamatosan fejlődik, természetesen a hagyományok és tradíciók előtérbe helyezésével.

S mint minden zenében, a klezmerben is van vidám, hiszen a zsidók vallják: történjen bármi is, csak te ne félj semmitől.

video

 van szomorú, hiszen minden nép szomorú valamiért

video

van népdal, mint a Singerella

video

van hagyományokat megelevenítő daluk, melyek közül ez egy haszid esküvői dal – a 137. zsoltárból -, s akkor szól az esküvőn, amikor a menyasszony hétszer járja körül a vőlegényt, s az a mozzanat előtt, amikor rálépnek a pohárra


video

s nem utolsó sorban, van tánc, hiszen mit ér az öröm, a bánat, a zene, egyszóval maga az élet tánc nélkül?….

video
____________________________________________________________
2011. november 25.: A test és lélek harmóniája Maki Stevensonnal az A38 Hajón - Taste of Japan (6 db. tradicionális japán recepttel)


Maki Stevenson igazán profi, alapos, igényes és precíz. Erről bizonyosodhatott meg az a vendég is, aki 2011. november 25-én 18 órakor részt vett az A38 Hajó Taste of Japan című rendezvényén.
Maki japán származású, New York-ban tanult, s onnan költözött Magyarországra kb. 6 éve magyar férjével.
De hiába japán, a főzést nem a munkaigényes és származásából oly’ logikusnak tűnő sushi irányából közelíti meg. A gyors, finom és egészséges konyha alapjait használja és adja át az érdeklődőnek, mert tökéletes alapanyagokból és a szakács főzés iránti szeretetéből pillanatok alatt csodás dolgok születhetnek, vallja Maki.

Amikor beértem a hajó éttermébe, már sokan voltak. Kb. 40-45 ember vett részt ezen a programon, ahol többen voltunk, mint ahány helyet meghirdettek, de mindez nem okozott problémát. Főleg nem Makinak. Miután mindent precízen elrendezett az asztalon, bemutatkozott, meghajolt és elkezdődött a főzőshow.

 
Mindenki a főzőpult köré állhatott, kóstolhatta az alapanyagokat, nézhette a kémiai folyamatokat, fotózhatott, kérdezhetett, egyszóval mindent megtudhatott, amit akart a japán konyháról úgy, hogy közben az elkészített ételeket a konyhából halkan kiérkező pincérek szolgálták fel nekünk.

Az este folyamán minden ételből, minden mondatból érződött a test és lélek harmóniája, melyet séfünk egyenesen a hazájából hozott el nekünk, ezzel is arra bíztatva bennünket, európaiakat, hogy néha álljunk meg egy kicsit, gondoljuk végig az életútját annak amit megeszünk, tiszteljük az ételt, a földet, ami nekünk adta, s nem utolsó sorban a testünket és lelkünket, ami befogadja a táplálékot.

Ezzel a kis gondolatsorral átszőve vettünk részt ezen a különleges, keleti esten mindannyian, ahol ki szakéval, ki szilvaborral, ki a japán teák valamelyikével várta, hogy átélhesse az előttünk álló 2 óra izgalmait és ízeit.

  
Mivel a japán konyha legismertebb étele a sushi, Maki egy ehhez nagyon hasonló ételt készített el nekünk.

手毬寿司(スモークサーモン)
Temarizushi (Labda formájú rizsgolyó füstölt lazaccal)
Hozzávalók:
- 3 csésze sushi rizs, megfőzve
- 1 csomag (kb. 100 g) füstölt lazac
- 1/2 citrom, vékony szeletekre vágva és negyedelve a díszítéshez
- 3-4 evőkanál kapribogyó a díszítéshez

Elkészítése:
Formázzunk a rizsből ping pong labda méretű kerek kis párnácskákat. Folpackból tépjünk le egy 20 cm-es darabot. Tegyünk egy kis darabka füstölt lazacot a közepére, majd tegyünk rá egy rizs „labdát“. Fogjuk össze a folpackot minden irányból, majd jól csavarjuk össze a tetejét, hogy összenyomhassuk a lazacot és a rizst.  Tálaljuk citrommal és kapribogyóval.


Miután mindenki elfogyasztotta a maga rizsgolyó adagját, levest készült a villanytűzhelyen. A kombu, ami nem más, mint moszat, látványos átváltozását nézhettük végig a fazékban, míg közben a bonito pehely füstölthal illatával ismerkedhettünk meg. Kisvártatva elkészült a leves is, s míg fogyasztottuk, megtudtuk, hogy japánban a reteg levelet is felhasználják étkezéskor, ugyanis így lesz harmóniában a zöldség. A föld alatti része ugyanis az erős, masszív rész, aminek a hideg földben kell utat törnie magának az életéért, míg a felszínen derűsen és nőiesen hajladozik a finom levél, amely a napsugár minden életető energiáját magába szívja.

季節の野菜みそ汁
Kisetsu no Yasai Misoshiru (Miso leves idényzöldségekből)
Hozzóvalók a dashi-hoz:
- egy vízzel teli lábas
- egy 10 cm-es kombu darab
- 20-30 gramm bonito pehely
- 1 csomag sörretek vagy fehérrépa
- miso

Elkészítése:
Helyezzük a kombut a hideg vízzel teli lábasba, és lassan forraljuk fel. Amikor a víz
elkezd forrni, vegyük ki a kombut és vegyük lejjebb a lángot. Adjuk hozzá a
bonito pelyheket. Távolítsunk el minden keletkező habot a folyadék felületéről. Zárjuk
el a lángot és szűrjük át a levest egy finomlyukú szűrőn. Főzzük a sörretket vagy a
fehérrépát a dashi-ban addig, amíg megpuhul. Zárjuk el a lángot és adjuk hozzá a misot
ízlés szerint. Azonnal tálaljuk.


A leves után érkezett el a tenger világa. Rákkal és naphallal karöltve vonult végig
az étterem falai, asztali és székei között, s az útirányt most is Maki mutatta.

海老しんじょう
Ebi Shinjou (Gőzben párolt rákpogácsa)
Hozzávalók 6 főre:
- 100 g naphal filé, robotgépben ledarálva
- 6 db közepes rák, meghámozva, erek eltávolítva, durvára aprítva
- 1 tojássárgája
- 1 teáskanál növényi olaj
- 2 evőkanál keményítő
- 1-2 csipet tengeri só

Elkészítése:
Egy robotgépben keverjük össze a darált filét és a rákot. Adjuk hozzá a tojássárgáját, 
olajat, keményítőt, sót és keverjük jól el. Kanálnyi adagokat tegyük folpackra, hajtsuk 
fel minden oldalát és egy műanyag gumival rögzítsük. Mindegyiket tegyük egy kis 
tálkába és gőzöljük 10 percig.  Csomagoljuk ki a folpackból és tálaljuk melegen ponzuval 
és yuzu héjjal (egy fajta citrus gyümölcs).


Majd egy érdekes étel következett. Krizantém leveleket fogyasztottunk.
A japánoknál nagy tiszteletben áll ez a virág, ugyanis a tavaszi krizantém benne van a
címerükben is.

春菊のごまあえ
Shungiku no Gomaae (Krizantém szezámöntettel)
Hozzávalók:
- 200 g krizantém levél
- 4 evőkanál fekete szezámmag, megpirítva
- 2 evőkanál cukor
- 1 evőkanál shoyu szójaszósz
- pirított szezámolaj (opcionális)

Elkészítése:
Blansírozzuk a krizantém leveleket enyhén sós lobogó vízben. Hűtsük le jéghideg
vízben, majd nyomkodjuk ki a felesleges vizet és vágjuk 3-4 cm-es hosszúságú
darabokra. Közben a pirított szezámmagot tegyük mozsárba és törjük össze.
Adjuk hozzá a cukrot, a szójaszószt a porrá zúzott szezámhoz és jól keverjük
el. Keverjük az aprított leveleket a szezámos szószhoz és tálaláskor locsoljunk
rá egy kevés szezámolajat.


Következett egy újabb meglepő fogás. Hús. A japánok nem sűrűn esznek húst,
akkor is nagyon keveset, hiszen a vallásuk nem kifejezetten szereti a húsfogyasztást.
De mivel teljes harmóniát alakítanak ki a testük és a lelkük között, s tudják, a
testüknek szüksége van a húsra, ezért fogyasztanak néha napján. Így volt ez
ezen az estén is. Előkerült a hús, csattogott a pálcika, s a végén mindenki jóízűen
lakmározott.

串カツと味噌だれ
Kushikatsu to Misodare (Sertésnyárs miso szósszal)
Hozzávalók a sült húshoz:
- 1 és 1/2 kg sertéskaraj, felesleges zsír eltávolítva, nagykockákra vágva
- só, frissen őrölt bors
- 3-4 db hagyma, nagy gerezdekre vágva
- 1 és 1/2 - 2 csésze liszt
- 5 db tojás, felverve
- 3-4 csésze panko (japán) morzsa
- olaj a sütéshez

Hozzávalók a miso szószhoz:
- 3/4 csésze miso
- 6 evőkanál cukor
- 3 evőkanál mirin
- 6 evőkanál víz

Elkészítése:
Áztassuk a nyársakat hideg vízben 30 percig, majd töröljük szárazra. Ízesítsük
a karaj kockákat sóval és borssal. Húzzunk a nyársra először egy kocka húst,
majd egy darab hagymát, majd újból a húst. Forgassuk meg lisztben, tojásban,
majd ugyanebben a sorrendben mégegyszer. A második réteg tojás után
pedig forgassuk meg panko morzsában. Süssük forró olajban (180C), majd egy
kicsit alacsonyabb hőfokon (150C), amíg ropogós lesz.
A szósz elkészítéséhez keverjük össze a hozzávalókat egy kis lábasban és
alacsony lángon főzzük addig, amíg aromás illata lesz. Ha túl sűrűnek tűnik,
adjunk még hozzá egy kevés vizet.


A japánok nem szoktak süteményeket, édességeket fogyasztani olyan
intenzitással, mint mi, magyarok. Az étkezés után meg kiváltképp nem.
Általában délután kávé vagy tea mellé esznek valami kis édeset,
de az étkezést nem zárják desszerttel. Ez alól kivétel volt a ma este,
hiszen máskülönben nem kóstolhatta volna meg a közönség ezt a remek
tésztát, ami nagyon hasonlít az amerikai pancake-hez, s közben mégsem.

ミニどら焼き
Mini Dorayaki (Édes babbal töltött tészta tallérka)
Hozzávalók 11 kis méretű dorayaki-hoz:
- 2 db tojás
- 1/4 csésze barnacukor
- 1 evőkanál méz
- 1/2 teáskanál szódabikarbóna feloldva 1 evőkanál mirinben (rizsbor)
- 1/4 csésze víz
- 1 csésze + 2 evőkanál liszt, szitálva
- 1-3 evőkanal víz
- kevés olaj
- 150 g édes főzött azuki bab

Elkészítés
Keverjük össze a tojásokat egy kézi habverővel, amíg világosabb lesz a
színe. Adjuk hozzá a cukrot és a mézet és keverjük addig, amíg könnyű és
habos lesz. Adjuk hozzá a szódabikarbónás mirin keveréket, a vizet és
keverjük jól el. Adjuk hozzá a lisztet és keverjük addig, amíg sima tésztát
kapunk (ne keverjük túl!). Hűtőben hagyjuk állni legalább 30 percet.
Szabályozzuk a tészta sűrűségét egy kevés vízzel úgy, hogy elsőre csak
1 evőkanálnyit adunk hozzá, majd utána teszteljük, hogy mennyit hígult a
tészta. Ha kell, ismételjük meg a folyamatot. Amikor elérte a kellő
állapotot egy olajjal kikent (konyhai papírtörlő segítségével) palacsintasütőre
kanalazunk annyi tésztát, hogy 5-6 cm átmérőjű palacsintát kapjunk
és addig sütjük, amíg buborékos lesz a teteje. Fordítsuk meg a palacsintát,
süssük meg a másik oldalát is. Töltsük meg édes azuki babbal és készítsünk
belőle szendvicset egy másik palacsinta segítségével.


Az este véget ért, Maki letette a főzőpálcákat a kezéből – melynek etikettjével az
est végére mindenki tisztában volt, aki nem tudta használni, az ma megtanulta, s ha
kedve volt, még haza is vihette -, kultúrájának megfelelően meghajolt, s azzal a
szerénységgel amivel érkezett, elhagyta alkalmi konyháját. Mindenki igyekezett
még néhány szót váltani vele, esetleg egy fotó erejéig mellé kerülni, vagy csak
messziről csodálni azt a nőt, aki pár óra erejéig közel hozta hozzá a messzi Japánt
annak minden ízével és illatával együtt. 

 
___________________________________________________________
2011. november 4-6.: Eat, Love, Budapest - Marije Vogelzang food desinerrel


Aki november első hétvégéjén ellátogatott - személy szerint 4-én voltam az első előadáson - az A38 Hajó kiállító termébe, nem mindennapi élményben volt része.
Több világváros meghódítása után Magyarországra látogatott a holland származású Marije Vogelzang, a világ első food desingere.
A cigányság kultúráját választotta témájául, melyet egy valóságos performace stílusban mutatott be.
A látogatókat egyesével vezették be egy terembe, ahol a halvány fényen kívül lágy gitárzene fogadott. Magas, majdnem 2 méter magasságú „asztalok” mellett haladtam el, amelynek szépen meg volt terítve a teteje, s belsejéből diszkrét fény csalogatta az érdeklődőt.


Kedvesen betessékeltek az egyikbe, ahol egy székre ültem. Pár másodpercig nem történt semmi, de nem is bántam. Volt időm szétnézni. Bal oldalamon a túrógombóc receptjét bogarászhattam, előttem az „asztalterítő” nem ért teljesen a földig. Mellette egy tekercs kéztörlő lógott alá, jobbomon pedig a „bejárat”, mely abban a pillanatban nem látszott, hiszen összeért a fehér „terítő”.
Egyszer csak kellemes női hangra lettem figyelmes.
A hang irányába néztem, ahol csak néhány részletet láttam.


Alkalmi beszélgető partnerem elmondta, hogy mi fog történni. Először is, a virággal dúsított vízben megmossa a kezét, mert ő fog enni adni nekem.
Nem kellett sokat várni, pillanatokon belül szeletelt alma jelent meg a szemeim előtt, hiszen a „hang” elmondása szerint, ez nagyon egészséges.
Közben mesélt a családjáról, múltjáról és jelenéről. Megtudtam, 28 éves, két kisgyerek anyja. Gyerekkorában 7-en voltak testvérek, s volt, hogy nem volt pénzük, így csak a cigányok jellegzetes kenyerét, a bodagot ették. S máris kaptam egy falatot belőle, melyet újabb falat követet egészen addig, amíg el nem fogyott. 



Majd elmesélte, hogy a krumpli mindig az egyik kedvenc étele volt, hiszen ezt is sokat evett gyerekkorában, s eszik ma is, valamint a családja is, mert nem kerül sokba, s rengeteg ételt lehet belőle készíteni.
Kiskanálon érkezett egy újabb, tipikus cigány étel, a paprikás krumpli galuskával.
Végül, a desszertnél megtudtam, hogy az édesanyja nagyon finom baracklekvárt készít a mai napig, s minden gyerekének szokott adni a hosszú, téli estékre.
Valóban finom volt a baracklekvárral töltött palacsinta is.

 
A beszélgetés végén az egyik kísérő személy megajándékozott egy lufival, amin beszélgető társam neve állt: Mari.


Érdekes, merész program volt ez a kicsivel több, mint 20 perces „rapid” beszélgetés. Egy olyan kultúra apró pillanataiba nyerhettünk betekintést, amelyet Magyarországon elég vegyes érzelmekkel fogadnak. Annak ellenére, hogy ez az estsorozat önkéntes volt, rengetegen jelentkeztek rá mindhárom napon, hatalmas túljelentkezés jellemezte már a meghirdetést követő első hét után is. S aki elment, remekül érezte magát, egy olyan tudással, egy olyan programmal lett gazdagabb, mely örök és mély emléket hagy benne. S mindez úgy történt, hogy 20 percig evett az illető egy cigánylány kezéből. Részese lehetett a látogató két egymástól távol álló és mégis nagyon közeli kultúra találkozásának. Ahol ember szólt emberhez.
Marije Vogelzang és varázslatos ötlete még ha csak három napig is tartott hazánkban, sokak lelkében új utakat nyitott. 
 
                                                                                          Kép forrása: Google
__________________________________________________________
2011. szeptember 16-18.:  Édes Napok csokoládé - és édességfesztivál a Budai Várban
2011. szeptember 17-én szombaton ellátogattam Gombóc Artúr birodalmába.


Az a meglátásom, hogy a csokoládét mindenki szereti. Teljes mindegy, hogy kicsit szereti, vagy nagyon, a tejet vagy az étet, a töltöttet, vagy sem, minden emberhez elérkezik hol ritkábban, hol sűrűbben a csokoládé evészete, ha másért nem is, hát akkor azért, mert boldogsághormon fokozás mindenkinek kell. De nézzük az elejéről!

Egy kis történetiség - wikipédia -
"Amerikában az aztékok már jóval az európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a  spanyolok a mai Mexico területére érkeztek, Montezuma xocolatl-lal kínálta Cortés-t.
A fűszeres ital alapanyagai kakaó, víz, fahéj, ánizs, chili és kukoricaliszt volt. Az 1500-as években Spanyolországnak kakaóbehozatali monopóliuma volt. Az ital receptjét titkosan kezelték, cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották. Ausztriai Anna királyné XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba.
1569-ben V. Pius pápa a xocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének.
A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angilában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657--ben nyílt meg. 
1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet.
Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt.
A holland C.J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét.
A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet. 
Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak (vagy konsolásnak) nevezett csokoládéfinomítást, illetve a lágy fondant csokoládét."


Ez a hosszú út után tehát, több évszázadon keresztül hódított a világban a csokoládé, ahogy teszi a mai napig is. 
S aki ezen a hétvégén kilátogatott a Budai Várba, maga is tapasztalhatta, hogy honnan hova jutott ez a finomság, s milyen sok érdeklődő kíváncsi a hagyományos mellett az új ízekre egyaránt. 
Számtalan hazai, már jól megszokott és gyerekkorunk ízeit visszaidéző standdal találkozhattunk,


s számtalan ismert és talán ismeretlen cég várta az csokoládékedvelőket.
Én nyitás után kb. 20 perccel érkeztem, de már akkor nagyon sokan voltak.


A bonbonok gusztusosabbnál gusztusosabb megjelenéssel is csábították az érdeklődőket. 


De nem csak a bonbonok, hanem a táblás csokoládék is hívogatóan ácsorogtak a standokon, ahol ha jól szétnézett az ember, még olyat is talált, amelyben ehető, 23 karátos arany is díszelget.


S ha ez még valakinek nem volt elég, akkor kortyolhatott Mozart-nál tej-, ét-, és fehércsokoládét, természetesen forrón, vagy megkóstolhatta a sorok között a sütőtökös-karamelles bonbont, esetleg a mangalica tepertőset ropogtathatta kellemesen, vagy elgondolkodhatott a libamáj és a csoki keverékének ízvilágán, vagy ha éppen szarvasgomba párti volt az illető, hát, ezzel a különlegességgel ízesített trüffelre is bukkanhatott. S ha nem bonbonra vágytunk, hanem süteményre? Semmi probléma, lehetett válogatni az ibolyás-áfonyás fehércsoki sütemény, a citromos-lime-os tortaszelet - ami mandulás ágyon feküdt -, vagy a különleges máktorta között, de lehetett találni rózsavízzel ízesített csodákat is, egészen a hagyományos, jól ismert és bevált finomságokig.


S ha mindez nem lett volna elég, bárki elkészíthette magának 490 Ft-ért a saját elképzelésű süteményét, melynek linzer volt az alapja, választható csokoládéval a belsejében - tej, ét, vagy fehér -, s végül a tetejére azt tehetett, amihez éppen kedve vagy gusztusa támadt.


Ha pedig nem volt ott minden szerettünk, de meg szerettük volna osztani velük ezt az élményt, arra is volt lehetőség, csokoládé képeslap formájában :-D


El lehetett gondolkodni azon, hogy miután az egészet végigjártuk, mennyire is leszünk fáradtak. Gyorsan arra a megállapításra juthatott ilyenkor az ember, hogy nagyon. S mi a legjobb a fáradtság ellen? Természetesen, egy jó kis fürdő. Ok, de ha fürdünk, akkor nem lehetnek ott a sütijeink! Vagy mégis? Megoldható volt ezen a napon ennek a "problémának" a kiküszöbölése is, ugyanis, 100%-os olívából készült szappanokat is lehetett vásárolni...sütemény formában.


A résztvevő standok dolgozói nagyon sokat munkálkodtak ezen a napon. Egy idő után megsajnáltam őket, s úgy gondoltam, hogy a Lindt céghez beállok egy kicsit segíteni...s persze tanulni is egy keveset, ha másról nem is, arról mindenképp, hogyan is kell keverni a folyékony csokoládét ;-).


Összességében elmondható tehát, hogy annak ellenére, hogy ez az első fesztivál volt ebben a témában, kitettek magukért a csokoládét készítők és a fogyasztók is. Szombaton, amikor kis "zsákmányommal" elindultam haza, már mozdulni sem lehetett a Vár erre a célra kijelölt részén. Úgy gondolom, jó hétvégét tudhat maga mögött mindenki, s jövőre már nagyon fogja az ország várni ezt a nyár végi, ősz eleji fesztivált. De sajnos addig nem fog kitartani a "szerzeményem" tábora :-D.


__________________________________________________________
2011. szeptember 8.: Chilei borvacsora az Ördög Pincészetének asztalánál
A chilei Concha y Toro Pincészet borai voltak kóstolhatók ezen az estén a Chilei Köztársaság Magyarországi Nagykövetségén finom és abszolút autentikus chilei gasztronómiai finomság kíséretében.
Az estet Rodrigo Rozé Nieto Maturana chilei nagykövet nyitotta meg.

A nagykövet úrtól megtudtuk, hogy Magyarország és Chile 1870 óta van gyümölcsöző diplomáciai kapcsolatban, melynek egy újabb erősítő gyöngyszemeként hamarosan a magyar üzletekben is kaphatók lesznek annak a pincészetnek a borai, pontosan a Fontera borok és a Casiello del Diablo - Ördög Pincészete - család terkékeit, amelyet 1883-ban alapítottak Don Melchor, 1993-ban indult meg az export, s ma már a világ 10 legjobb és legismertebb pincészeteként tartanak számon, egészen pontosan a 8. helyen áll, s a világ 1., azaz a legnagyobb importáló pincészete. 
S hogy miért is nevezik az Ördög Pincészetének? Don Melchor, hogy megvédje borait az idegenektől, elhíresztelte, hogy az ördög lakik a pincéjében, ezért senki nem mert a közelébe menni. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis ma már 13 fajta boruk van minden ízvilágban, így a chilei borfajták teljes szortimentjét lefedik. 
A borokat Daniéla Perez, a pincészet egyetlen női bornagykövete ismertette a meghívott vendégekkel, miután alaposan megismertetett Chile és a pincészet történetével.

S akkor nézzük a borokat, sorban: 

A borok, melyek terítékre kerültek, a Casiello del Diablo borcsaládból kerültek ki, mely a pincészet legismertebb és legfontosabb borcsaládja. Ennek a márkának a támogatója Tiger Woods, valamint, a Manchester United-del 3 éves szerződést írt alá a pincészet ennek a márkának a segítségével. Az Ördög Pincészete tehát támogatja a "vörös ördögöket" :-D

Először két könnyű, fehér bort kóstoltunk meg
- Savignon Blanc: 2010-es évjárat, citrusos íz, 100%-ban acéltartályban érlelt, könnyű bor
- Cardonnay: 2010-es évjárat, 35%-ban francia tölgyfahordóban érlelt

A többi bor vörösbor volt
- Merlot: 2009-es évjárat, 60%-ban amerikai tölgyfahordóban érlelik 8 hónapon keresztül
- Syraz: 2010-es évjárat, 100%-ban amerikai tölgyfahordóban érlelik, fekete ribizli és fűszeres az ízvilága 
- Cabernet Savignon: 2010-es évjárat, 70%-ban amerikai tölgyfahordóban érlelik 8 hónapon keresztül, cseresznye, szilva és friss gyümölcs íze érezhető rajta
- CARMENERE: Chile emblematikus bora. Mi egy 2009-es évjáratot kóstoltunk, amit 70%-ban amerikai tölgyfahordóban érleltek 8 hónapig, és az erdei gyümölcsök ízvilágát rejti magában.
A carmenere szőlőfajta töveit a filoxia-vész előtt hozták Chile-be Franciaországból, ezért menekülhetett meg ez a fajta. A filoxia ugyanis végigsöpört Európán, s ezt a szőlőfajtát teljesen kipusztította. Így, Chile lépett elő a világon a legnagyobb terjesztőjévé az ebből a szőlőből készült boroknak. 



A borok kóstolása között quesos variados y baguettes, azaz sajtok és bagett várta a vendégeket.


S akkor végül, de nem utolsó sorban, az ételek. Ugyanis, ahogy már említettem, ezen az estén a chilei gasztronómia elemeit vonultatták fel a vendégeknek. 

- Pisco Sour volt az aperitivó, ami törkölypálinka és lime keveréke. Ez az egyik legbecsapósabb ital, amit valaha is ittam, ugyanis az illatán nagyon érződik a pálinka, de az ízén a lime-tól nem, ezért ha valaki felelőtlenül kezd hozzá, gyorsan becsíphet tőle :-D



- Chevice követte az italt, ami marinált sügérből készült chilei specialitás volt, amihez remekül mentek a fehérborok a fenti listából