Nocino és a Nagy Diófa – Il grande noce – mágikus története

Nocino és a Nagy Diófa – Il grande noce – mágikus története

 A helyszín Benevento, egy dél-olasz kisváros. A főhős egy öreg diófa, a Nagy Diófa – Il grande noce -. Az évszám, 665 június 23-a éjszaka, az év legrövidebb éjszakája. Barbato püspök ekkor vágatta ki azt a hihetetlen nagyméretű diófát Benevento-ban, mely évszázadokon keresztül egy babona központi szereplője volt, s a legendák mindig egy naphoz, minden év június 23-a éjszakájához kötődtek. Miután a fát kidöntötték, a gyökerét kivágták a földből, s a helyét szentelt vízzel locsolták fel.

Az olaszok babonások. Nem is kicsit. Mindenben hisznek, mindentől félnek. Nem csoda hát, hogy ez történt ezzel a gyönyörű fával is, mely évszázadokon keresztül a természetes és természetfeletti, az ég és a föld közti űr köteléke volt.

Az első szöveg, mely megemlíti a Nagy Diófátt Kr. e. 88-ra tehető. Ekkor Benevento még Maleventum névre hallgatott. Teliholdas éjszaka volt, s nem messze a lassú áramlású folyóktól, több száz fáklya vette körül a Nagy Diófát. Ekkor még talán csak 100 éves volt a fa – a leírások alapján -, de megélte az első leszámolást a törzsénél az éj leple alatt.

Teltek, múltak az évek, s mágikus rítusoknak adott otthon a nagy diófa az éj leple alatt.

Majd jött Barbato püspök. Aki halála után szenté lett avatva. S a diófa helyén sokáig tábla jelezte tettét, a szent tettet. De az olaszok hajthatatlanok voltak. A babonákban és hiedelmekben való hitük erősebb volt, mint a szent cselekedet. Sokáig lehetett halk suttogásokat hallani arról, hogy különös rejtélyek történnek még mindig a Nagy Diófa helyén. S Szent Iván éjszakáján boszorkányok röpködnek diófaágon, hiszen ők kapták meg a Nagy Diófát.

Így született hát meg a dió hagyománya az olaszoknál.

Június 23-a éjszakáján tehát leszedik a zöld diókat a fáról – amit „balzsamos idő”-nek neveznek az olaszok, hiszen ilyenkor a legerősebb a dió illata, szövetei ilyenkor tartalmazzák a legtöbb nedvességet, s ekkor leggazdagabb a dió olajokban, hatóanyagokban és vitaminokban -, hogy a boszorkányok csak az ágakat tudják elvinni, de nem akárhogy. Mezítláb másznak fel a fára, hogy ne sértsék meg a dión keletkező harmatot. S elkészítik a zöld dió likőrt – nocino -, hiszen ezzel begyűjtik a mágikus éjszaka harmatjának gyógyerejét, valamint a dió mágikus erejét.

S a likőr nem máskor, mint október 31-e éjszakáján válik tökéletessé, Mindenszentek éjszakáján.

De Szent Iván éjjelének mágikus hatása nem csak Olaszországban mutatkozott meg. Shakespeare a „Szentiván éji álom” című művében is említést tesz az éjre és az italra, hiszen ezen az éjszakán az ital hatására tündérek és manók keveredtek az emberek közé, s egy kehelyből itták a sötét dió likőrt.

Itt az idő tehát, hogy elkészítsük mi is a likőrünket, had vigyék a boszorkák az ágakat.

Nocino

Hozzavalok

- 20 db. zöld dió

- 3 dl 98 fokos alkohol

- 7 dl hideg víz

- 6 szem szegfűszeg

- 1 darab fahéj

- 3 csésze – kb. 7,5 dl – cukor

- 0,5 szál vanília rúd

Elkészítés

A diókat kesztyűben négybe vágjuk, majd egy nagy, jól záródó üvegbe tesszük. Az alkoholt összekeverjük a vízzel – az arányok változhatnak attól függően, ki, mennyire szeretnék alkoholosra -, majd a dióra öntjük. Hozzáadjuk a cukrot, fahéjat, szegfűszeget és vanília rudat, s összekeverjük egy fakanállal. Lezárjuk az üveget, s jól összerázzuk. Napos helyre tesszük. Amíg a cukrot nem sikerül elolvasztanunk benne, addig minden nap rázzuk össze, utána már elég kb. 2 hetente összerázni. Október 31-én kinyitjuk az üveget, kiszedünk belőle minden darabos dolgot, a likőrt pedig gézen vagy tüllön keresztül tiszta, jól záródó üvegekbe töltjük. Jótékony hatása, segít az emésztésben, a vérnyomásban.