Ma kimentem a piacra, s nagyon érdekes dolog történt velem. Lekéstem a bélszínt. Úgy gondolom, szombat reggel 9 órakor a piacon le lehet késni a csirkemellről, vagy a csirkecomból, de, hogy a bélszínről.... :-D.
Nem estem kétségbe, megtetszett a szűzpecsenye, aminek különben is hengeres az alakja, így könnyebb az ételt elkészíteni belőle, így tehát megvettem.
SZŰZPECSENYE-WELLINGTON ROZMARINGGAL
Hozzávalók - 2 személyre -
- 250 gr. fagyasztott leveles vajas tészta
- 400 gr. szűzpecsenye
- 1 kiskanál mustár
- őrölt bors
- 1-2 csipet apróra vágott rozmaring
- 3 ek. olaj
A gombapéphez
- 5 dkg vaj
- 0,5 ek. apróra vágott vöröshagyma
- 20 dkg gomba - én barna gombát használok, mert nagyon egyedi és ízletes az íze és nem kell pucolni sem :-D -
- 0,5 csapott ek. liszt
- só
A kenéshez
- 1 tojás
Elkészítés
A tésztát amikor már szobahőmérsékletre melegedett, kinyújtunk bő 0,5 cm vastagságúra, a sütőt pedig 200 fokra előmelegítjük.
Ez idő alatt a mustárt összekeverjük 1 csipet apróra vágott rozmaringgal és ízlés szerint őrölt borssal, s bekenjük vele a húst. Az olajat felforrósítjuk, s a hús minden oldalát átsütjük, majd a sütőben sütjük a húst 10 percig. Amikor kész, hagyjuk kihűlni annyira, hogy hozzá tudjunk nyúlni.
Közben a vajat felforrósítjuk és a hagymát megdinszteljük rajta. Majd beletesszük az apróra vágott hagymát és kb. 5-8 percig sütjük. Ekkor beletesszük a lisztet is és masszává sűrítjük össze, amelyben gombadarabok vannak. Ekkor ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, valamint a maradék apróra vágott rozmaringot is belekeverjük.
A tésztán egyenlegesen elkenjük a massza felét, majd ráfektetjük a húst, s bekenjük a maradék masszával.
Ha kész, a tészta oldalait ráhatjuk. Először a bal oldalt, majd a jobbat, a széleit pedig aláhajtjuk. Ha nagyon sok tészta maradna ki, egy keveset vágjunk le belőle, de nekem nem szokott kimaradni.
Ekkor egy villával felverjük a tojást és kenővel megkenjük alaposan a tészta minden oldalát - kivéve az alját -. Majd betesszük a sütőbe, s addig sütjük, amíg a teteje ropogós piros nem lesz.
Ahogy leírod nem is tűnik bonyolultnak a Wellington. Sosem csináltam, de annyian rámozdultatok már, hogy nekem is muszáj lesz.))
VálaszTörlésSzia Teakert,
VálaszTörlésCsak biztatni tudlak, mert valóban nagyon egyszerű, de annál finomabb és laktatóbb!