Márton-napi libaságok kürtöskaláccsal

Szeretem a munkaidő szabad pillanatait, főleg, ha egy meleg tea mellett pár percet játszani is lehet, s persze hol máshol, mint a gasztronómia világában.

Így történt ez múlt hét közepén is.

Megláttam az egyik közösségi oldalon a kérdést, melyet a Konyha-szigetek gasztroműhely tett fel, miszerint: vajon mire lesz tekerve a pénteki programon a kürtöskalács?

Kis idő elteltével senki sem találta ki, de a három legkreatívabb ötletet nyertesként kiáltották ki, akik közül az egyén volt az egyik.

Jutalmam lett, hogy péntek este elmehettem a gasztroműhely Márton-napi programjára, ahol kürtöskalács is készült.

MÁRTON-NAPI LIBASÁGOK KÜRTÖSKALÁCCSAL

(avagy egy röpke játék gyors győzelmének története)

A program eleve jónak ígérkezett, hiszen ki ne szeretne olyan társaságba menni, ahol magától értetődik, egy közös témátok már biztos lesz, valamint, három kreatív ember már egész bizonyos, hogy a társaság tagja.

Eljött a péntek, s én útnak indultam este 6 órára.

18 órára szépen megérkezett mindenki, s ekkor már egymás szavába vágva beszélgettünk, s pillanatok alatt érezni lehetett, a megérzésem nem csalt, remek kis társaság verődött össze.

Olyannyira, hogy a sütés-főzésre is majdnem fél óra múlva került sor.

Addig csak szörpözés – mindenkinek ajánlom a Panni szörpöt, hiszen még a gyümölcs rostja is benne van, annyira természetes az összetétele -, borozgatás – az egyetlen fiúnak, Vesztergom Somának köszönhetően, ezúton is köszi, Soma -. Majd Erényi Ági ízes előadását hallgattuk a gyerekkoráról, ami szólt libáról, lehetőségekről, kreativitásról egy olyan családban, ahol A-tól Z-ig felhasználtak mindent a maga legtökéletesebb módján. Ezt követve egy hosszas „utazásba” kezdtünk vele, ahol az erdélyi konyha remekeibe avatott be bennünket. S mivel volt köztünk egy néprajzkutató, Nemes Nóra,

 
a történetek csak tovább burjánzottak, apró falvakba látogattunk el Erdélyben, pálinkát ittunk képzeletben a vendégszerető helyiekkel. S szépen, lassan azon vettük magunkat észre, hogy Módos Anikó, a házigazdánk, mindent a munkaasztalara rakott nekünk szépen, sorba, hogy elkezdhessük a munkát. 

Annyira természetesen foglalta el mindenki a helyét a munkaasztal és a tűzhely körül, mintha minden nap együtt főznénk.

Varga Adrien a gerslit – árpagyöngy – pirította a kerámia lapon, melyet Ági felügyelt. Hiszen a Ludaskásának ez az egyik fő összetétele.

De nézzük meg, hogyan is készül pontosan:

Ludaskása

Hozzávalók – 4 személyre –

- 2 libaszív

- 2 libazúza

- 2 libanyak

- 4 libaszárny

- 20 dkg gersli

- 20 dkg zöldborsó

- 20 dkg csiperkegomba

- 20 dkg sárgarépa

- 20 dkg fehérrépa

- 1 kisebb zellergumó

- 1 db. karalábé

- 1 fej vöröshagyma

- 1 db. zöldpaprika

- 2-3 gerezd fokhagyma

- 3 csomó petrezselyem

- 2 ek. libazsír a levesből – erről majd később –

- só, fekete bors

Elkészítés

Mossuk meg a libaaprólékot, majd egy fazékba téve hideg vízzel, annyival, amennyi bőven ellepi, forraljuk fel és szedjük le a habját.

A szemes borsot, fokhagymát, vöröshagymát, zöldpaprikát, fokhagymát, 1 csokor petrezselymet, zeller zöldet, karalábét – ez utóbbit félbe vágva – tegyük a lébe, ízlés szerint sózzuk, s kis lángon főzzük kb. 2 órát. Amikor a hús megpuhult, a zsírt kanalazzuk le a tetejéről és tegyük félre, majd szűrjük le a levet, s hagyjuk kicsit kihűlni külön a levet és külön a húst is.

Ekkor jön az árpagyöngy, amit két kanál libazsíron pirítsunk opálosra, majd a levesből 5 dl-t öntsünk rá, s fedő alatt 25 percig főzzük. Ezután adjunk hozzá még 5 dl levest, és további 15 perc alatt főzzük készre. Ha kell, kicsit sózzuk meg.

A megpucolt és feldarabolt sárgarépát, fehérrépát és zellert adjuk a maradék leveshez, s kb. 15 perc alatt főzzük félig puhára.

A megtisztított és felszeletelt gombát a zöldborsóval együtt az utolsó 10 percben adjuk a leveshez, s mire megfő, addigra a zöldségek is jók lesznek.

A libaaprólékot csontozzuk ki és vágjuk fel kis darabokra a szívet és a zúzát.

A megfőtt zöldségeket szedjük ki a levesből.

A húst és a megfőtt zöldségeket keverjük össze az árpagyönggyel, locsoljuk meg libazsírral, szórjuk meg frissen szeletelt petrezselyemmel és ízlés szerint borsozzuk.

Elkészültünk a ludaskásával, így hát koccintania kellett a nagy munkára Nórinak, Barkó Boglárkának és nekem :-).

Mire a poharak kiürültek, azt láttuk, hogy Soma élénk aprításba kezdett. Nagyjából sejtésünk sem volt, hogy mit csinál még mi mással foglalatoskodtunk, de hamarosan kiderült. Készítette a levesbe az aprított, főtt gesztenyét, melynek alaplevéről már annyit szóltam az előbb is. 

Gesztenyés libaleves – 4 személyre –

Hozzávalók

- 2 ek. libazsír

- 2 ek liszt

- 10 dkg főtt gesztenye

- 1 l libaleves – alaplé –

- 1,5 dl tejszín

- 1 gerezd fokhagyma

Elkészítés

Hevítsük fel a zsírt és adjuk hozzá a lisztet s készítsünk belőle világos rántást. A végén paszírozzuk bele a fokhagymát, s keverjük csomómentesre. A gesztenyét daraboljuk fel. Adjuk a leveshez a rántást és a gesztenyét. A végén adjuk hozzá a tejszínt, ekkor már ne forraljuk, s pár keverés után kész is a leves. 

Ezzel nagyjából meg is volt minden, már csak az evés előtti fő attrakció volt hátra. A kürtöskalács. Izgatottan vártuk, mire is fogjuk feltekerni. Rövidesen kiderült, hogy okirattartó hengerre. 

S mindez hogyan is készült?

Kürtöskalács

Hozzávalók

- 50 dkg búzaliszt

- 2 dkg élesztő

- kb. 1,5 dl tej

- 15 dkg vaj

- 1 egész tojás

- 2 tojás sárgája

- 15 dkg kristálycukor

- 20 dkg dió

- 2 citrom

- csipet só

- 1 ek. rum

Elkészítés

Az élesztőt kevés langyos tejben egy kis cukorral futtassuk fel. Ez idő alatt a lisztben morzsoljunk el 10 dkg vajat, majd adjuk hozzá a felfuttatott élesztőt, csipet sót, 4 dkg kristálycukrot, reszelt citromhéjat, tojást, tojás sárgáját és kezdjük el összegyúrni, hogy egy puha, de nyújtható tésztát kapjunk – ha kell, egy nagyon kevés tejet tegyünk bele -. Ha kész a tészta, formáljunk belőle cipót és hagyjuk kelni egy konyharuhával letakarva langyos helyen. Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. A diót daráljuk durvára és a maradék cukorral keverjük össze. A maradék vajat olvasszuk fel. Ekkor vegyük elő a hengerünket – ami bármi olyan termékből készülhet, aminek nem árt a 200 fok -, s csomagoljuk be zsírpapírba. A tésztát nyújtsuk ki kb. fél cm vastagra és vágjunk belőle 2 cm-es csíkokat, s szépen kezdjük el feltekerni a formánkra. Ha kész, kenjük meg vajjal, forgassuk bele a diós cukorba és állítsuk a sütőlapra. Amikor már mind készen van, tegyük a sütőbe, s kb. 15-20 percig süssük, de félidőnél fordítsuk meg, mert különben megég a teteje.

Ez volt az a munkafolyamat, ahol mindenki részt akart venni, s részt is vett. Volt, aki tésztát gyúrt :-), volt aki nyújtott , majd néhányan szeleteltek, de mindenki tekert :-). S végül a sütő sütött. :-)

A munka végeztével mindenki elfoglalta a helyét a szépen megterített asztalnál, s ekkor már látni lehetett, hogy ez a program nem fog véget érni 21 órakor. Hiszen már ekkor szinte annyi volt az idő. 

 

De a kellemes beszélgetés közbeni alapos munka, a bor kóstolgatása – hiszen mivé lenne a világ Márton-napon újbor nélkül? -, s persze az alapanyagoké is :-), kitolta ennek a kellemes programnak az idejét. Az asztal körül sem állt meg az élet. Tovább utaztunk Erdély tájain, a mesés Olaszországban, vagy éppen Adrien háza tájékán, miközben szorgosan ettük a saját műveinket. S egyszer csak jelzett a sütő. A kürtöskalács elkészült, s ott állt a maga szépségével és remek illatával. Mindenki azt ette meg belőle, ami neki a legjobban tetszett. Ági például az égett részét, Soma pedig az enyém felét :-).

Közben Nóri tolmácsolásában betekinthettünk a kevésbé vendégszerető Amerikába, ahol az emberek úgy étkeznek, hogy a vendéglátó egységnek külön asztaltakarítót kell alkalmaznia. Arra is fényt derítettünk, melyik fűszernövény magyar eredetű azok közül, melyet a világ egészen máshonnan gondol származtatni. Valamint, megtudtuk Adrientől, hogyan kell gyömbért gyökereztetni. Nagyon egyszerűen. Véletlenül benne kell felejteni egy pohár vízben egy kis darab gyömbért. S láss csodát, ez a finom kis növény feltalálja magát.

Az ételek elfogytak, az italok úgyszintén, s a nap végéhez is értünk…szó szerint. Mire felkerültek a kabát a gazdáikra, már túl voltunk a nap 23. óráján. De ezt nem bánta senki. Megbeszéltük, nem utoljára főztünk együtt. Én pedig megállapítottam – már nem először az életemben -, hogy a közös gondolkodás összehozza és összetartja az embereket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha van ideje és lehetősége, látogasson el a Konyha-szigetek gasztroműhely háza tájára. Itt mindig folyik az élet, kellemes a társaság és jók az ételek. Mi kellhet még egy hűvös péntek estére?