Firenzei steak - Bistecca alla fiorentina

Ha az ember piacra megy és már régóta ismeri az árusokat, két alternatíva lehetséges. Az egyik szerint valami hasonlóval fogadják: "Szia, mi újság?" Aztán van, amikor egészen más dolog történik. Amikor például valahogy így üdvözlik: "Szia, de jó, hogy itt vagy, nem akarsz steaket sütni?" Igazából nem tudtam, hogy akarok-e, de úgy döntöttem, ha már annyira kínálják azokat a csodás húsokat, hát elhozom. Hazafelé kitaláltam a folytatást. Felhívta a firenzei séf barátnőmet, hogy megkérdezzem, hogy készül a firenzei steak. Kiderült, nem is olyan vészes. S ráadásul az csak egy opcionális lehetőség, hogy előtt pácoljuk-e néhány napig olíva olajban. Én a biztonság kedvéért megtettem. Ki tudja? De a vége egy pazar főétel lett.

FIRENZEI STEAK - BISTECCA ALLA FIORENTINA - DOLCE VITA-AZ ÉN (ÍZ)VILÁGOM 

Hozzávalók - 3-4 főre - 

- 2 kg steak hús ketté vágva, kb. 2,5 cm vastagra

- só, frissen őrölt bors

- extra szűz olíva olaj - ha pácoljuk, akkor min. 0,5 l kelleni fog -

- citromlé

- pácoláshoz: olaj, 5-6 szem félbe tört fekete bors, 3 karika citrom

Elkészítés

Mivel én pácoltam pár napig, a hússzeletekre annyi olíva olajat tettem, hogy ellepje. Beledobtam 5-6 szem nagyon durvára, szinte félbe tört borsot és 2-3 szelet citromkarikát. S elérkezett a nagy nap. Szerencsére idő közben néhány éhes száj is megtalált, s az egyikük udvarán volt kerti grill, így oda fészkeltük be magunkat. A hús vegyük ki a pácléből. Ami nagyon fontos, soha ne süssünk hideg húst, melegítsük szoba hőmérsékletűre. Ezt a legegyszerűbben úgy érhetjük el, hogy alufóliába csomagoljuk, s a tűz közelébe tesszük, amit a grillezéshez égetünk le. Amikor már leégett a faszén, akkor következik a feladat. Nyers húst nem szabad sózni, így még az ízesítés elmarad. Tegyük a húsunkat a forró rácsra. Kb. 3 perc múlva látni fogjuk, hogy a hús színe elkezd "barnulni" s a szaft menekülni próbálna. Na, ezt ne hagyjuk neki. Amikor meglátjuk előbújni a szaftokat, azonnal fordítsuk meg a húst, a sült felét sózzuk és borsozzuk, s a másik oldalát is figyelve, járjunk el ugyanígy. Ha megtörtént ezen a felén is, akkor állítsuk a kb. 2,5 cm széles oldalára a húst, s itt is süssük meg. Az, hogy milyen sült legyen, az rajtunk múlik. Firenzében is mindenki másra esküszik. Sokan a véresre, aztán a közepesen megsültre, de nagyon sokan szeretik teljesen sülten is. Én közepesen szeretem, de ezt nem könnyű eltalálni. Ha sülten szeretjük de, nem sül meg a fent leírtak ideje alatt, akkor óvatosan csontozzuk ki, s úgy süssük tovább a húst, ne kísérletezzünk vele egyben, mert szétég az egész. A végén, tálaláskor öntsünk rá kevés olíva olajat és citromlevet. Merész ember az, aki burgonyát szeretne hozzá enni, de ez sem kizárt. Én inkább a zöld salátát ajánlom, hiszen a hús szinte végzetesen laktató.

Ha otthoni elektromos grillezésre van módunk, az eljárás ugyanez, annyi lesz a különbség, hogy a hús nem veszi át a faszén jellegzetes ízét, de természetesen így is nagyon finom tud lenni. 

A pácba ha szeretnénk, különböző fűszereket is tehetünk. Nyilván ez plusz ízt fog adni a húsnak, amitől finomabb lesz. Én egy klasszikus lehetőséget írta le, hiszen az olasz konyha nem használ túl sok ízt, fő ízeket igyekszik párosítani egymással.