Mindig, minden az olasz konyhából
indul ki. Nem csoda, hiszen a generációs együttélés egyik legkiemelkedőbb
hozománya, a nagyszülők konyhájának tökéletes továbbvitele.
Ezt tapasztalhatjuk akkor is, ha
hazánkban beszélgetésbe elegyedünk egy olasz szakáccsal, de akkor is ugyanezt a
történetet hallgatjuk végig, ha a világ bármely pontján egy olasz beáll a
tűzhely mögé, s pillanatok alatt olyan ételt rittyent össze, amiről tudjuk,
bennünket is életünk végéig elkísér. S még a receptek sem titkosak. De egy
dolgot mindenképp hozzátesznek. Szeretni kell főzni, emlékekből kell
táplálkozni, amikor ételt készítünk, s azért nem árt, ha egy kis olasz vér
csörgedezik az ember ereiben.
Mindennek, s még többnek is
megfelel ezek szerint Nadia Santini, a The World’s 50 Best Restaurant idei
nyertes szakácsnője.
Nadia ugyanis soha nem tanult
főzni tanfolyamon, hanem férje éttermet vezető nagyanyja tanította meg
mindenre 40 évi kuktáskodás alatt – abból viszont már jó néhány év a főszakácsi
pozícióval telt és telik el - a lombardiai Runaté-ban, a Dal Pescatore nevezetű étteremben, amit 1925-ben nyitott a nagymama. A tudás átadás-átvétel olyan jól
sikerült, hogy az étterem ma már 3 Michelin-csillaggal rendelkezik, ami
1996-ban lett a tulajdonában, elsőként olasz szakácsnőként.
Most pedig a Restaurant című brit
magazin 900 sokat látott és kóstolt, ínyencekből álló nemzetközi hadának az
elismerését vívta ki.
Maga a díj fiatal még, 2011-ben
látta meg a napvilágot, s először egy francia étterem szakácsnője, Anne-Sophie
Pic érdemelte ki az elismerést, akit tavaly a spanyol gasztronómia képviselője,
Elena Arzak követett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése