Lekvárok nagymamám kamrájából 1.: szeder lekvár, meggy lekvár, ribizli lekvár, cseresznye lekvár, sárgabarack lekvár

LEKVÁROK NAGYMAMÁM KAMRÁJÁBÓL 1.: SZEDER LEKVÁR, MEGGY LEKVÁR, RIBIZLI LEKVÁR, CSERESZNYE LEKVÁR, SÁRGABARACK LEKVÁR

A házi lekvárokról mindig a gyerekkorom jut az eszembe, amikor így nyár vége felé a nagymamám nekifogott a hihetetlen mennyiségű lekvár elkészítésének. Napokig a kamrában álltak a gyümölcsök lecukrozva a ki tudja hány literes vájlingokban, 

s unokanővéremmel nem győztük az "okosabbnál okosabb" ötleteket beadagolni a nagymamának, hogy miért is megyünk a spájzba. Természetesen az ok az volt, hogy dézsmáljunk a finom, édes gyümölcsökből. 

Persze, ezt nagymama pontosan átlátta :-D, s néha ránk szólt, hogy "kisasszonyok, nem lesz kicsit túl sok a kamrába járkálásból?" Ekkor unokanővéremmel tartottunk kis szünetet, s amikor úgy éreztük, hogy nagymama nem lát bennünket, uzsgyi ismét a kamra :-D.

A technikán nem változtattam azóta sem - s persze a nassoláson sem :-D -. Én is úgy készítem a lekvárokat, ahogy a nagymamám is tette.

Bármilyen lekvár befőzése tehát nálam a következőképpen néz ki: gyümölcs, s fele annyi cukor - pl. 1 kg gyümölcshöz 0,5 kg cukor -. Én befőzéshez sima kristálycukrot használok - sima, egyszerű kristálycukrot, nem a befőzésit, vagy akármilyet -, mert a barna cukortól kicsit karamelles lesz az íze, s nem igazán jön ki tőle a gyümölcs aromája. Természetesen, aki édesebb szájú, az tehet bele több cukrot is, mert az én eljárásomban inkább a gyümölcs íze a domináns, ha - Tipp - pedig kicsit elcukroztuk, akkor sincs baj, kilónként adjunk hozzá fél citrom levét, s máris tökéletes lesz minden.

A gyümölcsöket tehát lecukrozzuk, s mivel általában 1-2 kg gyümölcsről van szó - nálam -, pár órát hagyjuk állni - 1-2 órát - a cukorban. 

Tipp: A szederhez kilónként adhatunk fél citromlevet, mert nagyon jól kiemeli az ízét.

1-2 óra elteltével a gyümölcs már összeesik - ezt onnan láthatjuk, hogy kevesebbnek tűnik a fazékban -, s a cukor a gyümölcs levével szirupot alkot. Ekkor meggyújtjuk alatta a közepes gázrózsa lángját, levesszük takarékra, s hagyjuk, hogy elkezdjen főni. Néha keverjük meg, hogy a cukor ne égjen le. Kb. 1-1,5 óra elteltével a gyümölcsök szétesnek, besűrűsödik az egész, letisztul róla a hab is, s amikor a fakanállal megkeverjük, akkor nem folyik le róla teljesen, egy réteg rajta marad. Na, ha ekkor még vannak benne nagyon nagy gyümölcs darabok, akkor előveszünk egy krumplinyomót - ahogy a nagymamám is tette -, vagy kézi botmixert - én ezt szoktam használni leginkább :-D -, s kicsit eldolgozzuk a nagyobb darab gyümölcsöket. Arra azért figyeljünk, hogy ne teljesen dolgozzuk el, maradjon a lekvárban néhány gyümölcsdarab is. Ezen a ponton kóstoljuk meg újból a lekvárt, hogy jó-e az íze, s ha kell még bele cukor, akkor tegyünk bele, ha pedig túl édes, akkor jöhet a citrom.

A felsoroltak között vannak apró magvas gyümölcsök is - szeder, ribizli -. Ezeket szitán átpaszírozhatjuk ennél a résznél, ha nagyon zavarnak bennünket a magok, de én rusztikusan szeretem, benne szoktam hagyni a magokat is.

Ha mindent tökéletesnek érzünk, akkor még főzzük kis lángon 10-15 percet, s amikor már a lekvár kicsi krátereket lövöldöz csak, mert a sűrűség nem enged mást, akkor zárjuk el a tüzet alatta és töltsük üvegekbe.

Tipp: Ha valamelyik üveg nem lesz tele, akkor sincs baj, alaposan szórjuk meg kristálycukorral a lekvárt, mert az "lezárja" a lekvárt, vagyis nem engedi megerjedni, megromlani.

Ha ezzel a művelettel is készen vagyunk, akkor 1-2 percre állítsuk fejre az üvegeket - azokat ne, amelyek nem lettek tele és cukor van a tetejükön -, majd állítsuk talpukra őket, s min. 1 éjszakára tegyük őket száraz dunsztba, azaz pokrócba hajtsuk bele. 

Emlékeztető: régebben már leírtam, hogyan kell készíteni a zöld dió lekvárt 24 óra alatt, valamint azt is, hogyan kell készíteni a zöld dió lekvárt 12 nap alatt, s megtanultunk vörös piszke lekvárt is készíteni, ezeket már nem írom le.

A későbbiekben még lesz 2 fajta lekvár amit elkészítek, de azokra szeptemberig várni kell.